Kedves olvasók! Nyomtatás E-mail

 

Ebben a „Beköszöntőben” most elköszönnöm kell. Elköszönni Szekeres Gábortól, a Magyar Kémikusok Lapja tiszteletbeli főszerkesztőjétől, aki 2010. október 12-én hajnalban meghalt. Nyolcvanhat éves volt.

Szekeres Gábor

Szekeres Gábor azon háború utáni vegyészmérnök-nemzedék tagjai közé tartozott, akik a magyar kémiai nagyipar megalapozóivá váltak. Akik az ostrom utáni romos, ablaktalan előadókban dideregtek és a maguk készítette egyszerű laboreszközökkel legelőször a szaharin szintézisét tanulták meg. A rongyos és mindig éhes egyetemisták között akkor életre szóló barátságok születtek. (Erről szól Szekeres Gábornak Haidegger Ernővel közösen szerkesztett magán kiadású könyve, amely „Visszaemlékezés egyetemi éveinkre. Az 1943–1957. évek vegyészmérnök-hallgatóinak viszszaemlékezései” címmel 2008-ban jelent meg.)

Bár Szekeres Gábort kiváló szervezőnek, igazi közösségi, közéleti embernek ismertük, magánéletében mégis zárkózott volt: csak ketten kapaszkodtak egymásba szeretett társával. Utolsó napjaikat is együtt töltötték, már a kórházi szobában, ahol a férj néhány nappal követte feleségét az ismeretlen, másik világba.

Szekeres Gábor vegyészmérnökként, mint minisztériumi tisztségviselő, vegyipari tervezéssel foglalkozott, vegyészmérnöki kézikönyveket szerkesztett, részese volt a Magyar Vegyészeti Múzeum alapításának, de fő műve az MKL szerkesztése és életben tartása, majd megújítása volt. Az 1946-ban (újra)induló lap, a „Magyar Kémikusok Egyesületének tudományos és gyakorlati közlönye” első szerkesztője Erdey-Grúz Tibor volt, akit 1949-ben Magyar Károly követett. Szekeres Gábor 1959-től 1999-ig, tehát negyven éven keresztül végezte felelős  szerkesztői munkáját, majd a szerkesztőbizottság elnökeként még hat évig dolgozott, de fizikai erejének csökkenésével – mint örökös tiszteletbeli főszerkesztő – haláláig gondja volt a lap sorsának alakítására. Ahogy Móra László írta: Szekeres Gábor teljesítményével rekordot javított a magyar sajtótudományban.

Szekeres Gábor életművét majd külön emlékezések fogják méltatni és bemutatni. Az én feladatom most a halk szavú elköszönés: Isten Veled, Gábor bátyám!

 

Tömpe Péter
az MKL szerkesztőbizottsága és az MKE Intézőbizottsága tagja