Elhunyt Rácz László, az Eszterházy Károly Egyetem professor emeritusa

Rácz László professzorra Csutorás Csaba emlékezik: …Teljes életpályáján hűséges volt szülőhelyéhez, családi hagyományaihoz, r.jpgegyeteméhez, tanítványaihoz. Egész életében a családja mellett az egri egyetem jobbá tétele lebegett a szeme előtt. Nemcsak kollégái, hanem hallgatói is szerették és tisztelték. Azért munkálkodott, hogy a teljes életpályája mintaként szolgáljon munkatársai és tanítványai számára! Igen nyugodt, higgadt, toleráns, értékorientált ember volt. Mindenben és mindenkiben a pozitív értéket kereste és erősítette. Mindenkihez barátságosan közeledett. Számára igazi öröm volt, amikor ajándékozni tudott valami szépet és jót a közösségnek.

A megemlékezés Rácz László egyik írásából is idéz: „Vallom, hogy az oktató-, nevelő-, kutatómunkát csak őszinte szeretettel lehet és kell csinálni. Számomra az oktatás mindig élvezetes és nem fáradtság. Hálával tartozom az egri intézménynek, hogy mint diákja és több mint 50 évig dolgozója kiteljesedhettem munkámban a Kémia Tanszéken. Több ezer diákkal találkoztam a tanítási folyamatban. A tanár-diák, oktatási-nevelési kölcsönhatás reverzibilitásának bizonyítékaként álljon itt az egyik informatikus hallgatóm gondolata, melyet pontosan úgy idézek, ahogy ő leírta: Senki sem a csúcson kezdi, mindenki, aki valamit el akar érni a legmélyebb pontról építkezve éri el. Ehhez pedig az szükséges, hogy nem szabad feladni, küzdeni kell, majd aztán ha meglesz a gyümölcse, akkor döbben rá az ember, hogy mennyire megérte.”

 

 Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS