Pfeifer Ignác (Szentgál, 1867 – Budapest, 1941) a budapesti Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát, majd a Kémiai Technológia Tanszéken lett tanársegéd, később magántanár Wartha Vince mellett. 1912-től ő vezette ezt a tanszéket. Baloldali elkötelezettsége és tanácsköztársaságbeli szereplése miatt a Tanácsköztársaság bukása után elvesztette tanszékét és nyugdíjba vonult. Az Egyesült Izzóban később ő szervezte meg az első korszerű hazai ipari kutatólaboratóriumot. Itt főleg a volfrámszálas izzók tökéletesítésén dolgoztak a vezetésével. Legjelentősebb eredményei azonban még a Műegyetemen születtek: a víz keménységének meghatározására kidolgozott Wartha–Pfeifer-eljárás a maga idejében korszakalkotó volt.
A Magyar Kémikusok Egyesületének elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke volt. Tiszteletére az Egyesület Pfeifer Ignác Emlékérmet alapított.

Pfeifer Ignác Emlékérem (MKE)
Boldogfai Farkas Sándor
Díjazottak

Pfeifer Ignácról
A magyar vegyészet arcképcsarnoka (a Magyar Vegyészeti Múzeum összeállítása), a), b)
Vámos Éva: Kémikusok nyomában. Vegyészek szobrai, emléktáblái Magyarországon
Móra László: Pfeifer Ignác élete és munkássága, Magyar Vegyészeti Múzeum közleményei, 1977.