Magyar Kémikusok Lapja

László Antal (Gyergyóalfalu, 1922 – Veszprém, 1982) 1945-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet a Műegyetemen. Előbb az egyetemen, aztán az Alumíniumipari Kutató Intézetben, majd a veszprémi Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézetben (MÁFKI) dolgozott, 1953-tól a Fizikai Kémiai Osztályt vezetette. A földgáz feldolgozásával foglalkozott, elsősorban a metán atmoszférikus nyomású parciális oxidációjával. 1952 és 1956 között a Magyar–Román Vegyes Petrolkémiai Próbagyár főmérnöke volt Buciumeniben, a parciális oxidációs üzem szerelését és üzembe helyezését is ő irányította.
1957 szeptemberében lett a Veszprémi Vegyipari Egyetem professzora, 1963-ban megszervezte a Vegyipari Műveletek Tanszéket, amelyet 1976-ig vezetett, közben rektor is volt.
„A vegyészmérnöki tudomány alapjai” című, Benedek Pállal közösen írt könyvét németül, oroszul és franciául is kiadták.
1952-ben Kossuth-díjat kapott.

László Antalról
A magyar vegyészet arcképcsarnoka (a Magyar Vegyészeti Múzeum összeállítása), a), b)

„A vegyészmérnöki tudomány alapjai”-nak fülszövege: Az a könyv, amit az olvasó kézbe vesz, sok megbeszélés, egymás közti tapasztalat- és gondolatcsere eredménye. Könyvünket olyan vegyészmérnök kartársaink számára írtuk, akik már bizonyos gyakorlattal rendelkeznek és szeretnék a fejlődő vegyipar problémáit átfogó módon látni, a modern folyóiratok és könyvek nagyigényű közleményeit megérteni, felhasználni, sőt alkotó módon továbbfejleszteni. Jellegét tekintve tehát könyvünk nem tankönyv. Éppen ezért numerikus példát csak elvétve talál az olvasó; ezzel szemben a felvetett problémákat megvilágító elvi példákat mindenütt iktattunk a szövegbe. Tisztában vagyunk azzal, hogy a rendszeres tárgyalás során sok fontos problémát nem, vagy csak futólag érintettünk, sok részletkérdést nem dolgoztunk ki, de ez nem is tartozott célkitűzésünkhöz; nem akartuk azt, hogy egy részletnek kidolgozása rányomja árnyékát az egésznek, a vegyészmérnöki tudomány alapvetésének tárgyalására.