Hermecz Istvánra emlékezünk Nyomtatás

 

Hermecz IstvánElhunyt Hermecz István, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Chinoin (ma Sanofi) gyógyszergyár egyik legjelentősebb kutatója.

Hermecz István 1944. május 7-én született Szegeden, majd a BME Vegyészmérnöki karán szerzett diplomát. Diplomamunkáját Mészáros Zoltán vezetése alatt készítette, már a
Chinoin kutatási részlegén, ahol élete végéig, összesen 43 éven keresztül tevékenykedett.

Abban az időszakban, amikor István szakmai pályáját kezdte, a rendszerváltás előtti magyar vegyipari szemléletnek megfelelően az egyetemi és az ipari kutatómunka szorosan összefonódott, lehetővé téve, hogy az akkori magyar gyógyszeripar Európa elitjébe tartozzon. Egyre növekvő tudásának, elkötelezettségének köszönhetően István számos akadémiai és ipari szempontból is értékes munkában vett részt. Fő kutatási területe a nitrogénhídfős heterociklusok vizsgálata volt. A felfedezett új átrendeződési reakció alkalmazhatósági körének és mechanizmusának vizsgálata nemzetközi hírű szakemberré emelte. Ezt követően kérik fel a téma összefoglalásának elkészítésére a Comprehensive
Heterocyclic Chemistryben. Jelentős eredmény volt továbbá az N-propil-terc-N-oxidok (a Jumex-ből kiindulva) Meisenheimer-átrendeződésével versengő új átrendeződésének elméleti alapjainak tisztázása is.

A Chinoin akkori profiljának megfelelően számos gyógyszerhatóanyag kerülőszintézisének megalkotása is a nevéhez fűződik, melyekről több mint 100 szabadalmi bejelentés is tanúskodik. Ezek közül ki kell emelni a kinolonok családjába tartozó ciprofloxacin antibiotikum független szintézisét, vagy az igen sokrétű hatással rendelkező rutaekarpin alkaloidok új, egyszerű szintézisét. Emellett a Chinoin originális portfóliójából a Probon (fájdalomcsillapító) és a már sanofis Fumagillin (antibiotikum) gyógyszerek kifejlesztése is összefonódik nevével.

Külön kell megemlékeznünk István prosztaglandin-kémiában kifejtett tevékenységéről. A Chinoin máig az egyik piacvezető a prosztaglandin-gyártók között, amelyhez először Mészáros Zoltán, majd később többek között Hermecz István elkötelezettsége, és zseniális jövőbelátása kellett. A PGE1, PGE2 ipari eljárásának kidolgozásában Hermecz Istvánnak éppúgy része volt, mint az éves kétmilliárd dollár forgalmú Latanoprost kifejlesztésében. Nem mindennapi munkabírását és hatékonyságát mutatja, hogy mindeközben kandidátusi címet szerez 1976-ban, majd megvédi akadémiai doktori értekezését 1986-ban. Később habilitál. 1987-től tagja az MTA Szerves Kémiai Bizottságának amellett, hogy a gyógyszerkutatással foglalkozó bizottságban is tevékenykedik. 2001 és 2007 között az MTA közgyűlési doktor képviselője, 1990-től a Magyar Kémikusok Egyesülete, valamint a Magyar Farmakológus Társaság, 2004-től a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság vezetőségi tagja.

Több egyetemmel is szoros kapcsolatot ápol, a Semmelweis Egyetem docense, 1990-től címzetes egyetemi tanára. 1998-től a BME, 2002-től a Szegedi Tudományegyetem magántanára. Tehetségére a Chinoinban is felfigyelnek, először laborvezető, majd kutatási igazgató, igazgatótanácsi tag lesz. A rendszerváltás során nehéz helyzetbe került Chinoinnak a Sanofi nyújt mentőövet, ahol a Preklinikai fejlesztés vezetői pozícióját tölti be. Ebben az időszakban jelentős változások történnek: sor kerül a modern originális gyógyszerkutatás bevezetésére, a magyarországi szervezetnek a nemzetközi szervezetbe való betagozódására. A kutatási és fejlesztési tevékenységek eddig nem tapasztalt elválasztása, a Chinoin teljes kutatási portfóliójának átalakulása, az erőforrások átértelmezése jellemzi ezt a folyamatot. István vezetésével a vizsgamunkának tekinthető Satavaptan (diuretikum) fejlesztését sikeresen valósítják meg, amelyről a francia vezetés igen elismerően nyilatkozik. Ez megnyitja az utat a beruházások folytatása, a K+F tevékenység teljes integrálódása felé. Az ezt követő időszak a Sanofi folyamatos bővüléséről szól. Eközben a Preklinikai fejlesztés István vezetésével a Sanofi egyik leghatékonyabban működő egységévé válik Budapesten. Ebben az időszakban J-F. Dehecq, a Sanofi akkori elnöke, a Chinoint a Sanofi ékkövének nevezi.

Halad a modern kor kihívásaival, folyamatosan keresi a megújulást, az új kémiai módszerek bevezetésének lehetőségét az ipari gyakorlatba. Erről tanúskodnak a „Kémia újabb eredményei” kombinatorikus kémiáról, illetve az ionos oldószerek alkalmazhatóságáról szóló kötetei is.

A rendszerváltás alaposan átalakítja a gyógyszeripar és az egyetemek kapcsolatát. Különösen igaz ez a Sanofira. István jelentős erőfeszítéseket tesz a magyar tudományos élettel való viszony újraépítésére. Ennek keretében folytatja bizottsági munkáit, 1996-ban alapító tagja az MTA Gyógyszerkémiai és Gyógyszertechnológiai Munkabizottságának, melynek haláláig elnöke.

A munkabizottsági ülés ad helyt a híres „Esti beszélgetések”-nek, amelyek könyv formában is megjelentek, méltó emléket állítva a magyar kémiai társadalom jeles egyéniségeinek.

A Sanofi szigorú publikálási stratégiájának ellenére egyetemi hallgatókat és több mint 10 kollégát segít PhD-fokozat megszerzéséhez. Az originális gyógyszerkutatásban szerzett tapasztalatait egyetemi kurzus keretében osztja meg a BME hallgatóival.

Vezetőként sokat tesz munkatársaiért, folyamatosan támogatja a továbbképzéseket, olyan esetekben pedig, amikor nincs rá elegendő fedezet, saját maga pótolja ki a hiányzó összeget. Nyugdíjba vonulása (2009) után sem változik lendülete, tovább segíti a Sanofit. Kezdeményezésére a Sanofi és a BME közösen létrehozza a BME gyógyszeripari kihelyezett tanszékét a gyár területén, melynek vezetője lesz.

Ennek során igen komoly lehetőség nyílik a hallgatók előtt a gyár és az ott folyó kutatás megismerésére, a közös munkára. Döbbenten tapasztaljuk, hogy István fehér köpenyt vesz, megjelenik a laborban és elkezdi kémiai ötleteit megvalósítani.

2010-ben az MTA levelező tagjai közé választják addigi tevékenységének elismeréseképpen, amely a több mint 340 nemzetközi folyóiratban megjelent közleményt (több mint 1700 független hivatkozással), a 130 szabadalmat, a 6 könyvfejezetet és a „The Open Organic Chemistry Journal” főszerkesztői tisztségét is magában foglalja.

Az utolsó idők szakmai tevékenységét foglalja össze Molnár Annamária napokban történő doktori védése a pirido-pirimidin származékok funkcionalizálásának körében, illetve a Magyar Tudományok Ünnepe 2011 rendezvénysorozat keretén belül bemutatásra kerülő „A gyógyszerkutatás kémiája” könyv egyik fejezete, amelyen invitálására közösen dolgoztunk.

Mi, Chinoinosok, büszkék vagyunk arra, hogy az akadémiai tagsághoz, a számos díjhoz [Zemplén Géza-díj (1984), Kiváló Feltaláló (1985), Innovációs Díj (1994), Jedlik Ányos-díj (1997), Gábor Dénes-díj (1997), Preisich Miklós-díj (2000), Széchenyi-díj (2005), Issekutz Béla-díj (2006)] vezető életpályájának részesei lehettünk a mindennapokban, és számos szakmai tapasztalattal, személyes emlékkel lehettünk gazdagabbak István által.

Barátként búcsúztunk tőled a temetéseden, Pisti, így fogunk megőrizni emlékezetünkben téged!


Finta Zoltán