Budapest
Magyar tudósok körútja 2.
Fotó: Thaler Tamás, CC BY-SA 4.0


BME F épület

Schay Géza (Bécs, 1900 – Budapest, 1991) 1922-ben szerezte meg bölcsészdoktori oklevelét. Pályája az Országos Magyar Királyi Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomáson indult. Berlinben több ízben is dolgozott ösztöndíjasként Polányi Mihály mellett. 1929-ben a budapesti tudományegyetemen, 1948-tól 1965-ig a BME Vegyészmérnöki Karán oktatott, a Fizikai Kémiai Tanszék tanszékvezető professzora volt. 1954-től 1968 végéig a Központi Kémiai Kutató Intézet igazgatói tisztét is ellátta. Munkássága az analitikai kémiától a statisztikus mechanikáig terjedt. A Műegyetemen körülötte alakult ki az a nemzetközi hírű adszorpciós iskola, amelynek kiemelkedő eredménye a gázadszorpció, a gázkromatográfia és a folyadékelegy-adszorpció elméletének kidolgozása. Az Erdey-Grúz Tiborral megjelentetett Elméleti fizikai kémia című háromkötetes egyetemi tankönyv nagy részének megírását ő vállalta. Kémikusnemzedékek sora szerezte meg tudásának alapjait ebből a könyvből.
Az MTA rendes tagja, sokáig a Magyar Kémikusok Egyesületének elnöke, kétszeres Kossuth-díjas volt.

Schay Gézáról
A magyar vegyészet arcképcsarnoka (a Magyar Vegyészeti Múzeum összeállítása), a), b)
Márta Ferenc: Megemlékezés Schay Gézáról, születésének 100. évfordulója alkalmából
Zrínyi Miklós: Schay Géza és a BME Fizikai Kémia Tanszéke
Schiller Róbert: Schay Géza emléktáblája alá