Magyar Kémikusok Lapja
Varga József
Varga József (Budapest, 1891 – Budapest, 1956) pályáját elektrokémikusként kezdte a Műegyetemen, majd a Kémiai Technológiai Tanszék professzorává nevezték ki. 1939-ben iparügyi miniszter, azután a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca feje lett. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen az Ásványolaj- és Szénfeldolgozó Iparok Tanszékét vezette, 1951-től a Nagynyomású Kísérleti Intézet igazgatója is volt.
Kutatóként elsősorban a szén és szénlepárlási termékek vizsgálatával foglalkozott, majd a szénből hidrogénezéssel előállítható motorhajtóanyagok felé fordult a figyelme, így legjelentősebb kutatási eredményeit a műbenzinek és motorhajtóanyagok területén érte el. Megállapította a kén szerepének fontosságát a hidrogénezés folyamatában (Varga-effektus,1928). Ez a felismerés fontos szerepet játszik a szulfidos formában működő hidrogénező katalizátorok alkalmazásában, amelyeket különféle kőolajtermékek finomításánál használnak. Eljárása alapján 1935-ben Péten barnaszén-hidrogénező üzem indult meg. A II. világháború után a nagy aszfalttartalmú ásványolajok és kátrányok középnyomású hidrogénezésére dolgozta ki a nevéhez fűződő hidrokrakk-eljárást (Varga-eljárás).
Mérnökgenerációkat tanított, lebilincselő előadóként tartották számon.
Az MTA rendes tagja, kétszeres Kossuth-díjas volt, 1942-ben Corvin-koszorúval tüntették ki.
Farkasréti temető
Fotó: Varga József, CC BY-SA 3.0
Varga Józsefről
A magyar vegyészet arcképcsarnoka (a Magyar Vegyészeti Múzeum összeállítása), a), b)
Vámos Éva: Kémikusok nyomában. Vegyészek szobrai, emléktáblái Magyarországon
Móra László: Varga József. Akadémiai Kiadó, 1981.
Online
Rácz László:
Hatvanöt éve hunyt el Varga József akadémikus. MKL, 2021. 381.
Móra László: A magyar kémia alakulása a XX. század első felében
História – Tudósnaptár