Ivóvízminőség és -szabályozás Magyarországon

Vargha Márta

A hazai ivóvíz-szabályozás az Európai Unió 98/83/EK ivóvíz-irányelvén alapul. Az irányelv mintegy 60 paraméter vizsgálati gyakoriságát és határértékét adja meg, a hazai szabályozás néhány további kémiai és biológiai vizsgálatot ír elő, illetve az uniós szabályozásnál szigorúbb határértéket rögzít egyes anyagokra. Világszerte egyre nagyobb a kockázatalapú megközelítés alkalmazása az ivóvíz előállítása és monitorozása során. A hazai gyakorlatnak az ún. ivóvízbiztonsági tervezés 2009 óta része, és a közelmúltban az uniós irányelvbe is bekerült.

Ivóvízkészletünk legnagyobb része mélyfúrású rétegvíz-kutakból és parti szűrésű kutakból származik, emellett karsztvizet és felszíni vízkivételt is alkalmaznak a hazai vízművek. A közüzemi ellátás szinte a lakosság egésze számára biztosított. Minőségi szempontból országos szinten legnagyobb problémát a mélységi vizekben természetesen jelen levő szennyezők (kiemelten az arzén) okozzák.

Az arzén miatt érintett települések területi eloszlása

Az ország egyes régióiban (különösen az Alföld déli és keleti részén, valamint a Dunántúl déli régióiban) az ivóvíznyerésre használt rétegvizek az ivóvízre vonatkozó jelentős, akár 100 μg/l-t meghaladó koncentrációban tartalmaznak arzént (arzenit és arzenát formában). Megfelelő kezelés nélkül a nyersvízben jelen levő arzén az ivóvízben is megjelenik. A probléma elsőként az 1980-as években vált ismertté, és ezt követően megkezdődött az ivóvízminőség-javító beruházások első köre, amelynek célja az volt, hogy a WHO-ajánláson alapuló hazai 50 μg/l határértéknek minden településen megfeleljen az ivóvíz. Ezt az 1990-es évek közepére szinte maradéktalanul sikerült megvalósítani. Ugyanakkor az újonnan rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok miatt a WHO, és ennek nyomán az uniós szabályozás is szigorúbb, 10 μg/l határértéket vezetett be. Hazai és nemzetközi epidemiológiai vizsgálatok efelett már emelkedett karcinogén-kockázatot állapítottak meg. Hangsúlyozandó, hogy a szervezet arzénbevitelét már 10 μg/l koncentrációnál is döntően az ivóvíz adja, az élelmiszerrel felvett mennyiség nem jelentős. Bár egyes tengeri halak és egyéb tengeri eredetű élelmiszerek nagy mennyiségű arzént tartalmaznak, ez szerves formában kötött arzén, amely a szervezetből kiürül, ezért lényegesen kevésbé tekintendő toxikusnak, mint a szervetlen arzén.

A Nemzeti Ivóvízminőség-javító Program, amelynek legtöbb beruházása 2015-ben zárul, öt elsőbbségi vízszennyező (arzén, bór, fluorid, nitrit és ammónium) eltávolítását, illetve képződésének megszüntetését tűzte ki célul. Ezt követően a jövőbeli feladatot a hálózat eredetű vízminőségi problémák jelentik, különösen az elöregedett hálózatokban fellépő másodlagos mikrobiológiai növekedés és az ólomkioldódás.

Vissza a tartalomhoz

 MEGNYITÁS/LETÖLTÉS