Beköszöntő

toth.jpgA Magyar Kémikusok Lapja olvasói tudhatják, láthatják, hogy a folyóirat mindig fokozott figyelmet szentelt a kémia oktatásának. Amikor Kiss Tamás főszerkesztő felkért ennek a tematikus számnak az összeállítására, rögvest elvállaltam. Elvállaltam, mert úgy érzem, hogy van mondandónk a kémia oktatásának közvetlen és közvetett szereplői számára. Örömmel látom, hogy az elmúlt néhány évben kialakult a kémiatanároknak és a szakmódszertanos egyetemi oktatóknak egy olyan köre, akik ismerik és közvetíteni tudják a kémiaoktatás megújítását, hatékonyabbá tételét szolgáló nemzetközi kutatásokat. Többek között ennek eredménye, hogy ismét lehet a kémia tanításából doktorálni, hogy újra vannak a kémiatanítás módszertanával foglalkozó korszerű kiadványaink és hogy Szalay Luca vezetésével elkezdődött egy, a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott négyéves longitudinális kutatás az IBSE (kutatásalapú természettudomány-tanítás) bevezethetőségének és hatékonyságának vizsgálatára. Ezek apró, de nagyon fontos lépései annak, hogy a hazai kémiaoktatást a divatos szólamok és személyes vélemények helyett tudományos alapokra helyezhessük.

Tematikus számunk első tanulmánya („A tanulók kémiai gondolkodásának néhány jellemzője”) a tanulók kémiai gondolkodásának rejtelmeibe avatja be az olvasót. Ezek ismerete, figyelembevétele alapvető a kémia eredményes tanítása és tanulása szempontjából.

A „Hagyományos tanulókísérletek kutatásalapú átalakítása – egy pedagógiai kísérlet hatásvizsgálata” című cikk azon túl, hogy bemutatja a kutatásalapú tanulás bevezetésével kapcsolatos kezdeti eredményeket, kutatásmódszertani példaként szolgál arra, hogyan kell(ene) tudományos alapokon megtervezni és értékelni minden olyan beavatkozást, amely az eddigi oktatás korszerűsítését, hatékonyságának növelését célozza meg.

Ezt követően ízelítőt kapunk a manapság oly divatos kutatáslapú tanítás-tanulás („A kutatásalapú tanulás esete a magyar valósággal”), a projektmódszer („Projektmódszer a kémiaoktatásban”) és a kooperatív technikák („Nem mind arany, ami fénylik – A Fémek témakör tanítása kooperatív és egyéb technikák alkalmazásával”) alkalmazásából. Ezeket a módszereket oktatáspolitikánkban valamiféle csodavárás lengi körül. Pedig megfelelő szakértelem hiányában nem többek, mint – Norman Reid szavait szabadon idézve – divatos csinnadratták („trendy bandwagons”), melyekkel nem lehet megoldani a kémiaoktatás alapvető problémáit.

Sokak szerint a kémiaoktatás minden bajára gyógyír a kémiai kísérlet. Bárki, aki már tanított kémiát, tapasztalhatta, hogy ez azért nem teljesen igaz. Ennek ellenére a jól megtervezett kémiai kísérletnek alapvető szerepe lehet a kémiaoktatás sikerességében. Ehhez nyújt ötletet néhány újabb kísérleti technika bemutatásával az „Új lehetőségek a tanórai kísérletezésben” című írás.

Tematikus számunk utolsó tanulmánya („Mobileszközök a kémiaoktatásban”) felvillantja a jövőt. Azt a jövőt, amely már néhány – és remélhetőleg egyre több – iskolában a jelen, és amely – némi túlzással – lehet, hogy a folyóiratszám megjelenésekor már a múlt...

Tóth Zoltán


Vissza a tartalomhoz

 pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS