A magyar gyógyszeripar kialakulásának kezdete és helyzete a kiegyezés és a dualizmus korában
Tömpe Péter
1867, a kiegyezés éve egyben a magyar gyógyszerészi kémia születésnapja is lehetne, mivel a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1867-ben Rimaszombatban megtartott XII. nagygyűlésén Koczianovich József gyöngyösi gyógyszerész pályadíjként 20 aranyat ajánlott fel annak, aki keserű íz nélküli, de az eredetivel azonos hatású, így gyermekeknek is adható kinint tud előállítani. Az egy évvel később Egerben megtartott XIII. vándorgyűlésen Rozsnyay Mátyás (1833–1895) már az általa kidolgozott kémiai megoldásról tartott előadást. Rozsnyay Mátyás (Than Károly kortársa) a Tolna vármegyei Zomba községben volt patikus, és gyógyszertárának laboratóriumában végezte kémiai kísérleteit. A magyar gyógyszerésztársadalom úgy köszönte meg a felfedezést, hogy az ízetlen csersavas kinint Chininum tannicum insipidum néven felvette a hivatalos szerek listájába, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság pedig rendszeresen Rozsnyay Mátyás Emlékversenyeket rendez a fiatal vegyész-gyógyszerészek részére. (2016-ban az ötvenegyedik alkalommal.) A gyógyszerész Rozsnyai a kinin kémiai átalakításával oldotta mag a feladatot: a kínafa kérgéből 1820-ban izolált hatóanyagból ún. félszintetikus vegyületet állított elő. Érdekes megfigyelni, hogy a morfin 1805-ös kikristályosítását követően, a legtöbb alkaloidot 1810 és 1860 között izolálták.
Galenikumként készített pilula doboza az 1867-ben alapított, esztergomi Megváltó Patikából
A hatóanyagok kémiai ismerete tette lehetővé a drogokból készült kivonatok standardizálását, és utat nyitott a félszintetikus, később pedig a teljesen szintetikus úton (totálszintézissel) előállítható gyógyszeripari alapanyagok gyártása felé.
Ezek alapján igaz a mondás, hogy a gyógyszerkémia bölcsője a gyógyszertárak laboratóriumában ringott.
