Az élelmiszeriparok a dualizmus kezdetén

Biacs Péter

A gabonafélék feldolgozása korán ipari tevékenységgé vált, és a városok piacain, valamint a katonaság felvásárlásainál, ellátásánál játszott szerepet liszt és kenyér formájában. Az ország belső fogyasztására szolgáló gabona túlnyomó többségét malmokban dolgozták fel és a 18. század elején ez volt a legnagyobb iparág az országban: Magyarországban 2542 malmot, Erdélyben 750-et írtak össze.

A malmok többsége ún. sima őrlést végzett, azaz a terményt héjával együtt morzsolta szét, és a korpát kézi szitálással választották el. A szitás malmoknál a kerék főtengelyére szerelt rázószita ide-oda mozgással különítette el a szemcsenagyság szerint az őrlemény részeit, amit a visszaöntéses eljárással, majd a különböző távolságra állított kövek között magas-őrléssel finomítottak tovább és osztályozták kenyér-, pék- és zsemleliszt elnevezéssel. A malmok építése és üzemben tartása földesúri vagy városi kiváltság (monopólium) volt, többnyire bérbe adták a malmokat a molnároknak. A molnárok ellenőrzése a malomtulajdonos feladata volt, így a molnárok céhe (iparszövetsége) csak a szakmai ismeretek megszerzését szolgálta. A kiegyezés előtt, 1863-ban végzett összeírás szerint 4301 hajó-, 9173 patak-, 7966 száraz- és 475 szélmalom, összesen több mint 21 000 malom üzemelt, mely a 18. század elején összeírtnak több mint nyolcszorosa.

b.jpg

A József Hengermalom Pesten

A 19. század elején a világ malomiparában nagy változás történt: megjelentek az angol–amerikai rendszerű, nagy teljesítményű malmok, melyek hajtóerőnek gőzgépet használtak, így az időjárástól függetlenül folyamatosan működtek. Kapacitásukat kihasználni csak úgy sikerült, ha működésüket összekapcsolták a gabonafelvásárlással és a liszt értékesítésével. További technikai újítás volt a vashengerszék, ahol a kőpárok helyett két vashenger zúzta szét az őrleményt. Ezeket már alkalmazta az1839-ben alakult Pesti Hengermalom Társaság, amikor az 1839/40 évi Ipartörvény segítségével sikerült a céhek ellenkezését letörni. A Pesten és környékén működő közel 400 hajó- és vízimalom tulajdonosai minden eszközzel törekedtek megakadályozni a hengermalom működését, mely 1841-től már üzemelt, évente 5 ezer tonna kenyérgabonát őrölt és lisztjei sokkal jobb minőségűek voltak, mint a kismalmokkal, őrlőkövek között készült termékek. A vállalat 1845-től már osztalékot fizetett részvényeseinek, így példájára újabb gőzmalmok jöttek létre; 1950-ig hét korszerű üzem épült Magyarországon.


 Vissza a tartalomhoz

 pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS