Szombathely, Király u. 33.


BME F épület
Ács József (1999)


A Náray-Szabó család mauzóleuma, Nárai

Náray-Szabó István (Szombathely, 1899 – Budapest, 1972) a Műegyemen szerzett diplomát, itt kezdte pályáját, majd Berlinben és Manchesterben dolgozott. 1931-ben a szegedi Eötvös Loránd Kollégium igazgatójává nevezték ki. 1938 és 1947 között a BME professzora volt. 1947-ben – mint a Magyar Közösség tagját – a köztársaság elleni összeesküvés alaptalan vádjával letartóztatták, négy évre elítélték, és további két évre internálták. Akadémiai tagságát felfüggesztették, 1989-ben rehabilitálták.
1956-tól az MTA Központi Kémiai Kutató Intézet tudományos tanácsadója volt, nyugalomba vonulásáig (1969). Tudományos munkájában döntő szerepet játszott angliai, Bragg professzor mellett folytatott munkája: a szilikátok szerkezetének felderítésében és rendszertanának kidolgozásában vett részt. Hazatérése után ő honosította meg a kristályszerkezeti kutatásokat Magyarországon. Foglalkozott a beton optimális kötési viszonyaival, a betonok savállóságával is. Nevéhez fűződik a saválló beton és a mozaikparketta-ragasztó eljárás feltalálása.

Náray-Szabó Istvánról
A magyar vegyészet arcképcsarnoka (a Magyar Vegyészeti Múzeum összeállítása), a), b )
Összeállítás Náray-Szabó Istvánról


Náray-Szabó István Tudományos Díj