ifj. Szántay Csaba: Hát ez furcsa

szcs.jpgÉlményt jelentő olvasmányt ajánlhatok minden tudományközeli olvasónknak – írja a könyvet ismertető Kiss Tamás –, aki érdeklődik egy tudománnyal foglalkozó elme fejlődését, gyötrelmeit, örömeit, hétköznapjait és ünnepnapjait, eredményeit és kudarcait feltáró életút iránt, amely ifjabb Szántay Csabát az elméleti és gyakorlati NMR egyik nemzetközileg elismert tekintélyévé tette. Szántay Csaba eredményeit a hazai gyógyszeripar zászlóshajójának számító Richter Gedeon Nyrt. kutatójaként érte el. Nem volt könnyű dolga, mert ahogy írja: „A gyógyszeripar számára a tudományos publikálás olyan, mint az arzén: kis adagban roborál, nagy adagban toxikus. Ezzel szemben az akadémiai szférában a publikálás olyan (különösen a tudománymetria térhódítása óta), mint a bulimia: semennyi sem elég belőle. Gyógyszeripari közegben a publikálható témák gyakran valamilyen kutatási vagy fejlesztési projekt valamilyen oldalhajtásaiként jönnek elő, olyan problémafelvetésekből vagy olyan mélyebb ismeretek megszerzésének az igényéből, amik esetleg csak lazán kapcsolódnak a fő csapásirányhoz. Ilyenkor, ha egy kutatóban fellángol a »vadászösztön«, hogy mélyebbre ásson a kérdésben, akkor az mindig nagyon delikát kérdés, hogy a muszáj lenne tudni vagy a jó lenne tudni típusú kíváncsiság vezérli őt inkább…. A gyakorlatban ráadásul sokszor nagyon nehéz megmondani, hogy hol kezdődik és hol végződik a »must have« és a »nice to have«, és gyakran a »sexy science« hoz átütő gyakorlati jelentőségű eredményeket. A lényeg mindebből az, hogy a gyógyszeripar olyan közeget teremt (jogosan!), amelyben a kutatóknak az egyetemi kollegáiknál erőteljesebben kell figyelniük arra, hogy a publikációikkal minél inkább a »must have« kategórián belül maradjanak.”


Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS