Proszt János (Budapest, 1892 – Budapest, 1968) a budapesti tudományegyetemen tanult, majd berlini kitérő után a tudományegyetem III. sz. Kémiai Intézetében lett tanársegéd Buchböck Gusztáv mellett. 1924-ben a soproni bánya- és erdőmérnöki főiskolán tanított, 1948 és 1963 között a Műegyetem Szervetlen Kémia tanszékének vezetője volt. Legjelentősebb munkáit a szilikonkémia és a polarográfia terén alkotta. Kiemelkedően sikeres volt az Erdey-Grúz Tiborral közösen írt Fizikai kémiai praktikum, amely 1934 és 1967 között 10 kiadást ért meg. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, Kossuth-díjjal is kitüntették.

Proszt Jánosról
Vámos Éva: Kémikusok nyomában. Vegyészek szobrai, emléktáblái Magyarországon
Szabadváry Ferenc: Megemlékezés Proszt János (1892–1968) professzorról születésének centenáriumán 
Nagy József: Új iparág a semmiből. Lexica Kiadó, 2017.