Erdey László (Szeged, 1910 – Budapest, 1970) igen nagy formátumú kémikus volt. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. A Fővárosi Élelmiszer- és Vegyvizsgáló Intézetben kapott először állást, sok hányattatás után, miután megvált a tudományegyetem 3. sz. Kémiai Intézetében betöltött, fizetés nélküli tanársegédi állásától. Karrierje tulajdonképpen 1949-ben indult, amikor a Budapesti Műszaki Egyetem Általános Kémiai Tanszékére intézeti, egy évvel később rendes tanárrá nevezték ki. Munkássága az analitikai kémiának szinte egész akkor ismert területét felölelte. Legnevezetesebb eredményeit a térfogatos analízis, a gravimetria, a termikus módszerek és az optikai módszerek területén érte el. A térfogatos és a súly szerinti analízisről írt összefoglaló monográfiái külföldön is sikert arattak. Igen jelentős volt a termogravimetria terén kifejtett munkássága. Munkatársaival együtt szabadalmaztatta a szimultán termoanalitikai mérésékre alkalmas derivatográfot. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt 1955 óta. Kétszer tüntették ki Kossuth-díjjal.

Erdey Lászlóról
Vámos Éva: Kémikusok nyomában. Vegyészek szobrai, emléktáblái Magyarországon
Erdey László (Wikipédia)
Buzás Ilona: Megemlékezés Erdey László professzorról