Winkler Lajos (Arad, 1863 – Budapest, 1939) gyógyszerész-doktori oklevele birtokában Than Károly tanszékén dolgozott, ahol az egyetemi ranglétra fokozatait megjárva, 1902-re rendkívüli egyetemi tanár lett. Than halála után a tanszék kettéosztásával létesült I. sz. Kémiai Intézet vezetésével bízták meg. Ezt a funkciót 1909-től 25 éven át ellátta. Munkásságát az analitikai kémia és a gyógyszervizsgálatok területén fejtette ki. Több olyan módszert alkotott, amely a nevét viseli. Úgyszólván éjjel-nappal dolgozott, munkáit több mint 200 közleményben tette közzé magyar és német nyelven. Külföldön megjelent szakkönyveket is írt. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.

A Magyar Kémikusok Egyesülete és a Spanyol Királyi Kémiai Társaság a két ország azon kiemelkedő tudósait, akik jelentős részt vállaltak a magyar–spanyol kémiai kapcsolatok ápolásában, Gamboa–Winkler-díjjal tünteti ki. A díjat évente felváltva egy magyar és egy spanyol kémikus nyerheti el. Az eddigi magyar díjazottak: E. Kövér Katalin (Debreceni Egyetem, 2011), Mayer István (MTA Természettudományi Kutatóközpont, 2013), Joó Ferenc (Debreceni Egyetem, 2015), Mátyus Péter (Semmelweis Egyetem, 2017).

A Budapesti Orvostudományi Egyetem 1964-ben Winkler-emlékérmet alapított a Gyógyszerésztudományi Karon végzett kiemelkedő és tudományos munka elismerésére és jutalmazására

Winkler Lajosról
Vámos Éva: Kémikusok nyomában. Vegyészek szobrai, emléktáblái Magyarországon
Szabadváry Ferenc: Winkler Lajos. Akadémiai Kiadó, 1975. Online
Gyéresi Árpád, Kata Mihály, Gyéresi Mária: Jeles magyar vegyészek és gyógyszerészek szerepe a modern kémiai tudományok megalapozásában: Winkler Lajos
Beck Mihály: A Trefort-kert, a magyar kémia bölcsője