ELTE, Budapest, Pázmány sétány 1a
Fotó: Tömpe Péter


Állatorvostudományi Egyetem, Kémiai Tanszék
Budapest, István út 2.
Fekete Tamás (1986)
Fotó: Gaál Tibor

Gróh Gyula (Esztergom, 1886 – Budapest, 1952) a budapesti tudományegyetemen szerezte bölcsészdoktori oklevelét 1908-ban. Az Országos Kémiai Intézetben dolgozott, majd az Állatorvosi Főiskolán volt a kémia professzora 1917-től 1934-ig. Rövid műegyetemi kitérő után 1936-ban, Buchböck Gusztáv halála után, a III. sz. Kémiai Intézet vezetője lett. Miután méltatlan politikai támadások érték, 1950-ben nyugdíjazták. Az Országos Gabona- és Lisztkísérleti Intézetben dolgozott tovább.
Jelentősek fehérjekutatásai, Hevesy Györggyel folytatott vizsgálatai fémek öndiffúziójának rakioaktív indikációjára. Tankönyvei korszakot alkottak a magyar kémiaoktatásban. „Általános kémia” című könyve idegen nyelveken is megjelent.
A Magyar Tudományos Akadémia tagja (1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza, 1989-ben rehabilitálták), az Magyar Kémikusok Egyesülete és a Természettudományi Társulat elnöke volt.

Az ELTE TTK Kémiai Intézetének Gróh Gyula-emlékérme
Szanyi Péter
Fotó: Tömpe Péter

Gróh Gyuláról
Vámos Éva: Kémikusok nyomában. Vegyészek szobrai, emléktáblái Magyarországon
A magyar vegyészet arcképcsarnoka (a Magyar Vegyészeti Múzeum összeállítása), a), b)
Medzihradszky Kálmán: Kémia a Trefort-kertben 1945 után II.
Móra László: Gróh Gyula élete és munkássága, Technika Alapítvány, Budapest, 1996.
Emlékezések Gróh Gyulára