Magyar Kémikusok Lapja

Erdey-Grúz Tibor (Budapest, 1902 – Budapest, 1976) a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet, majd Buchböck professzor mellett dolgozott. Közben Fajans müncheni, később Volmer berlini intézetében folytatott kutatómunkát. 1941-től rendkívüli egyetemi tanár. 1949-ben az újonnan alakult Fizikai Kémiai Tanszék élére nevezték ki professzornak. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, főtitkára, majd elnöke lett. 1952 és 1956 között az oktatás területén miniszteri posztot töltött be. Kétszeres Kossuth-díjas.
A hazai elektrokémiai kutatás egyik kimagasló művelője volt, jelentős megállapításokat tett a hidrogén-túlfeszültség értelmezése, az elektrolitikus fémleválasztás, a fémes kristályok elektrolitikus növesztése, a fémek anódos vizsgálata, az ionvándorlás jelenségeinek kutatása terén. Az 1940-ben megjelent, első magyar nyelvű „Fizikai kémia” tankönyv szerzője. A könyv kibővített formában, „Elméleti fizikai kémia” címen, Schay Géza társszerzőségével több kiadást ért meg. Proszt Jánossal írt „Fizikai kémiai praktikum”-a szintén többször megjelent, korszerűsített kiadások is születtek.

Erdey Grúz Tiborról
A magyar vegyészet arcképcsarnoka (a Magyar Vegyészeti Múzeum összeállítása), a), b)
Vámos Éva: Kémikusok nyomában. Vegyészek szobrai, emléktáblái Magyarországon
Visszaemlékezések Erdey-Grúz Tiborra
Medzihradszky Kálmán: Kémia a Trefort-kertben 1945 után II.
Inzelt György: Kiről nevezték el? Az Erdey-Grúz–Volmer-egyenlet

Erdey-Grúz Tibor: A Magyar Kémikusok Egyesülete 50 éve a hazai kémia szolgálatában (Inzelt György kommentárjával)