Tanítható-e a kísérlettervezés az iskolákban?

Riedel Miklós, Füzesi István, Rózsahegyi Márta, Wajand Judit

A kémiaoktatás egyik eleme a tanulói kísérletezés. Ehhez jelenleg főként receptszerű tanulókísérleti leírásokat használnak az iskolákban. A kreatív gondolkodás és az élet maga azonban megkívánja azt, hogy egy probléma ismeretében a diák maga kísérelje meg egy kísérlet megtervezését és ennek alapján annak kivitelezését. Iskolai szinten természetesen csak nagyon egyszerű „kutatási kérdések” megválaszolására lehet korrekt természettudományos vizsgálatokat terveztetni a tanulókkal. Kérdés, hogy tanítható-e mindez.

Az ELTE TTK Kémiai Intézetének a „Megvalósítható kutatásalapú kémiatanulás” című, MTA-támogatással megvalósuló projektje során a kutatásalapú módszer hosszú távú hatásait is vizsgálni akartuk – írják a szerzők –, ugyanis a diákok gondolkodásmódjára gyakorolt hatásának maradandónak kellene lennie ahhoz, hogy érdemes legyen a módszert a vizsgált formában alkalmazni. A tanulóknak egész életükben emlékezniük kellene arra, hogy melyek egy természettudományos kísérlet korrekt megtervezésének kritériumai, és mi különbözteti meg ezt az áltudományos alapon végzett kísérletektől és véleménynyilvánítástól.

Alkalmazott módszereinkkel a projekt végéig sajnos nem tudtunk jelentős változásokat elérni a tanulók kémia tantárgy iránti attitűdjében és a kémiából szerzett jegyei átlagában. Nem sikerült jelentősebben befolyásolni a diákok véleményét a kísérletek fontosságáról sem. Ennek oka részben az ilyen feladatok szokatlansága lehetett, részben pedig az, hogy ezek bizonyos gyakorlati tudást és érzéket is igénylő, elég komoly szellemi megerőltetést jelenthettek számukra. Érthető az is, hogy a diákok a kutatásunktól független kötelező tananyag elsajátítására koncentráltak, ami hagyományosan nem tartalmaz ilyen jellegű feladatokat. A kérdéseinkre adott válaszokból nyilvánvaló, hogy a motiváció szempontjából a tanulóknak csak egy kisebb hányada tartozik a kísérlettervezéshez hasonló kihívásokat kedvelő „felfedező” típusba. A „lelkiismeretes” és a „törekvő” típusba tartozók viszont jobban szeretik, ha előre lefektetett, egyértelműen definiált, és könnyen áttekinthető kritériumrendszernek kell megfelelniük. A kutatócsoportunk tapasztalatai egyébként óvatosságra intenek abban a tekintetben, hogy milyen fokú önállóság és mekkora lelkesedés várható el az ilyen korú tanulóktól a kutatásalapú módszer alkalmazásakor. Ezért nem javasoljuk azt a megközelítést, amelyben még a problémafelvető kutatási kérdést is maguknak a diákoknak kell megfogalmazniuk (ez sok kutató által preferált ún. „open iquiry” megközelítés).

janus.jpg

"A Janus-arcú hidrogén-peroxid"

Mindemellett nyilvánvaló az is, hogy a tanulókísérletezés feltételei (az alacsony kémiaóraszám, a vegyszerek és eszközök, valamint a laboránsok hiánya, ill. a tanórákra való felkészülési idő hiánya miatt) hazánkban jelenleg sok iskolában nem adottak, és ez erősen korlátozza e módszer szélesebb körben való elterjedését. Előrelépést jelent viszont, hogy a 2020 szeptemberében bevezetett Nemzeti alaptantervben és a kémia-kerettantervekben, illetve a tankönyvekben már szerepel a kutatásalapú tanulás és a kísérlettervezés. A módszer beépült az Eötvös Loránd Tudományegyetem nappali rendszerű kémiatanár-képzésébe is. Úgy véljük, hogy egyelőre a közeli jövőben elsősorban az egyébként is elkötelezett kémiatanárok fogják alkalmazni a módszert és az ehhez kidolgozott feladatlapjainkat. A nemrég véleményezett érettségi követelmény tervezetében viszont már szerepelnek elvárások egyszerű kísérletek, mérések tervezésére, végrehajtására, az eredmények értelmezésére stb. vonatkozóan. A követelményrendszer várhatóan 2024-től már érvénybe léphet.


Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS