Korach Mór (Miskloc, 1888 – Budapest, 1975) humanista polihisztor volt: tudománypolitikus, mérnök, író és festőművész. Tudósként a műszaki kémiában, különösen a szilikátkémiai technológiában ért el kiemelkedő eredményeket.

1911-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet a Műegyetemen. 1912 végén kivándorolt Olaszországba. A páduai egyetemenről Faenzába került, ahol megszervezte az első magas fokú olasz kerámiai szakiskolát, vezette a híres kerámiamúzeum kutatólaboratóriumát. 1925-ben meghívták a bolognai egyetemre, az akkor megalakított vegyipari gépészeti főiskolai karra, ahol elkezdte a műszaki kémia elméleti alapjainak kidolgozását. A magyar kormány meghívására 1952-ben hazatért. Megszervezte és 1957-ig igazgatta az Építőanyagipari Központ kutatóintézetét, majd a Műegyetem Kémiai Technológiai Tanszékét vezette. Emellett 1960-ban megszervezte Közép-Európa első Műszaki Kémiai Kutató Intézetét. Az elsők között ismerte fel a környezetszennyezés veszélyét, és sürgette a környezetvédelem megszervezését. Az MTA rendes tagja, Kossuth-díjas volt.

Korach Mórról
A magyar vegyészet arcképcsarnoka (a Magyar Vegyészeti Múzeum összeállítása), a), b)
Móra László: Korach Mór, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991. Online
Farkas János et al.: Korach Mór emlékére. Műszaki Kémiai Kutatóintézet, Veszprém, 1988.
...
Korach Mór (Marcello Cora): Emberarc. Európa Kiadó, Budapest, 1982. (Rajzok, novellák, mesék)