Petrik Lajos (Sopron, 1851 – Budapest, 1932) vegyész, keramikus felsőfokú képesítését a grazi műegyetemen szerezte, ahol tanársegédi állást kapott. 1880-ban a budapesti Állami Középipartanodában (későbbi neve: Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola) a kémiai technológia tanárává nevezték ki, később az iskola igazgatója lett. Jelentős kutatásokat folytatott a szilikátkémia terén. Elsőként foglalkozott a porcelán gyártásának hazai nyersanyagaival, megfejtette a kínai porcelánok lángálló festésének titkát.
A Magyar Királyi Állami Felső Ipariskolában a vegyészet iránti kereslet önálló épületet követelt. A „vegyész szakosztály” több költözés után, 1940-ben került a Thököly út 48. alatti épületbe, és 1954-ben felvette Petrik Lajos nevét (ma: Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Technikum).

Petrik Lajosról
Wikipédia
Cserepes Tamás, Ruzsa Bence, Tomolya Szabolcs: Az agyagiparos szelleme még mindig él