Müller Sándor (Arad, 1903 – Budapest, 1966) 1921-ben iratkozott be a budapesti tudományegyetemre. Később Zemplén Géza műegyetemi professzor hallgatója lett, akinek irányítása mellett készítette el bölcsészdoktori értekezését, és már 1925-ben bölcsészdoktori oklevelet, ugyanebben az évben tanári oklevelet szerzett. Ezt követően magyar állami ösztöndíjjal Berlin-Dahlenbe került, ahol egy esztendeig Hess professzor munkatársaként dolgozott. 1938-ban Széki Tibor meghívására adjunktus lett a Pázmány Péter Tudományegyetem Szerves és Gyógyszerészeti Kémiai Intézetében. 1943-ban nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott. Lényegében ő vezette az intézeti szerves kémiai kutatásokat. Ekkori munkásságából a propenil-oldalláncú fenoléterek dimerizációjának, valamint a dimerek szerkezetének vizsgálata emelkedik ki. A hazai szerves kémiai kutatásban úttörő jellegűek voltak ezek a munkák, mert az eredmények értékelésében nálunk első ízben alkalmazták a korszerű elméleti szerves kémiának sztereokémiával párosult szemléletét. Müller Sándor Kossuth-díjas, az MTA levelező tagja volt.

Müller Sándorról
A magyar vegyészet arcképcsarnoka (a Magyar Vegyészeti Múzeum összeállítása), a), b )
Medzihradszky Kálmán: Müller Sándor (emlékbeszéd)
Tomasz Jenő: Müller Sándor emléktáblája
ELTE Szerves Kémia Tanszék: linkgyűjtemény