Kedves Olvasók!

Az ismert bonmot szerint az oktatás olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá. Remélhetőleg sokakat érdekel is ez a téma, minthogy a Magyar Kémikusok Lapja 2021. évi tematikus száma a kémiatanítás köré fonódik. Két fő témánk a magyarországi kémiatanár-képzés és a 2020. évi NAT. A szerzők különböző platformon állnak a tekintetben, hogy lehetőség-e az új NAT vagy végveszély. Úgy tűnik, ennek megítélése nem tantárgy-, inkább habitusfüggő. A science-ben megpróbáljuk meglátni a jót, hiszen nincs más esélyünk. Van olyan szerzőnk, aki amellett érvel, hogy az 1995 óta tartó óraszámcsökkenés – 2020-tól a kémia a 9. évfolyamon heti 1 órás, játékos tárgy lett – nem oka, csupán tünete a természettudományos oktatás mélyrepülésének. Egy másik tanulmány viszont bemutatja, milyen sokféle komplikációval szembesül a tárgyát alacsony óraszámban tanító tanár, miért hat ez károsan saját elismertségére, tantárgya megítélésre, illetve diákjai helyzetére. A NAT kapcsán kitérünk a két rokon tantárgy – a fizika és a biológia – és két humán tantárgy – a magyar és a történelem – státusára is. Utóbbiakból megtudhatjuk, hogy nem a „humán lobbi” kárvallottjai a természettudományos tárgyak, mivel ilyen nem is létezik.

Megszólaltatunk néhány magyarországi egyetemet, ahol jelenleg kémiatanárokat képeznek. Ismert, hogy a kémiatanárok lassan elfogynak, és a friss tanár szakosok száma is tragikus. Sokkoló tanulmány boncolgatja az egyetemek eziránti felelősségét. A képző intézmények jelenleg reformokon gondolkodnak. Hogy nagy baj van, az az oktatási kormányzatot kivéve minden más érintett – diákok, szülők, tanárok – számára világos. Az állam azonban a tudós- és tanártársadalom valamennyi természettudományos tanárhiánnyal kapcsolatos felvetését lesöpörte az asztalról. Félő, hogy jelen tematikus számban is önmagunknak írunk.

Ugyanakkor sokakban van tenni akarás. Iskolám kémiaszertára idén nyáron kapott ajándékba 10 dkg ammónium-dikromátot, 50 dkg nátriumot és 10 dkg méregdrága kalciumot. Ez hatékony segély volt, mert tényleges hiányt orvosolt. Más alapítványok felemás eredménnyel vizet hordanak a Dunába, a meglévő végtelen mennyiségű jó-rossz internetes feladathoz újabb beláthatatlan számút készíttetnek projektek formájában. A millióegyedik versenyt is meghirdetik. Diák és tanár, érettségiző és egyetemista, mérnök és bölcsész, boldog-boldogtalan ipari volumenben hoz létre tételeket, prezentációkat, jegyzeteket, feladatsorokat és teszi ezeket köz„kinccsé” a világhálón. Ettől várjuk a problémák megoldódását…

Sajnos a tanárhiány olyan probléma, amelyet egyedül az állam tud(na) orvosolni. A közoktatás biztosítása állami feladat (lenne), csakúgy, mint a Magyar Államvasutak működtetése. Ha a júliusi melegben rendszeresen kivetődnek a sínek, tönkremennek a váltók, a dízelmozdonyok pedig kigyulladnak, azt nem lehet azzal orvosolni, hogy felsöpörjük az állomást, virágokat ültetünk, vasútbarát magazint szerkesztünk vagy kitüntetjük a legelszántabb masinisztákat… Ugyanakkor az állam fönt említett passzivitása miatt mégiscsak fontosak ezek a „civil” kezdeményezések, viszont lényeges lenne, hogy valós nehézségeken dolgozzanak.

A lapszám sok érdekes gondolata közül még kettőt említenék. A kémiailag képzett szakemberek legnagyobb hazai munkáltatóját, a Richtert egy formabontó és elgondolkoztató írás képviseli. Kérem a kedves Olvasót, emlékezzék vissza az előző szám Teremtsünk természettudományos tehetségeket-projektjére! Szintén nívós „produktummal” áll elő a Khan Academy, minden pedagógus kollégámnak és szülőnek ajánlom a tevékenységét bemutató cikket! Oktatási anyagaik a fentebb írtak ellenpéldájaként minőségiek.

Remélem, minden olvasónk talál továbbgondolásra érdemes felvetést e lapszámban, amelyet szíves figyelmükbe ajánlok!

Keglevich Kristóf

a szám vendégszerkesztője 

Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS