Kedves Olvasók! Nyomtatás E-mail

 

Kiss TamásBécsből jelentkezem, a Lajtán túlról. Ugyanolyan világ van itt is, mint otthon, csak az emberek nyugodtabbak, türelmesebbek, arcvonásaik kipihentebbek. Az elkövetkező három hónapban itt leszek vendégprofesszor, a Bécsi Egyetemen. Még nem kezdődött el az őszi szemeszter, csak október elején indul, ahogy az európai egyetemeken általában. Mi, Magyarországon már szeptember 2-án, a közoktatással együtt kezdtünk. A szokásos szeptember középinél is két héttel korábban. Ehhez is hozzá kell szoknunk(?). Ismét szénszünet lesz, december közepén két hétre bezárnak az egyetemek, a vizsgaidőszak december elején elkezdődik, őszi szünet már régen nincs, a hat hét vizsgaidőszaknak meg kell lennie (a HÖK erős, az egyetem gyenge, a felsőoktatás-irányítás – van olyan – a hallgatókat tekinti stratégiai partnernek). Szeptember közepéig a felsőoktatásban, amely kutatással is foglalkozik, nemzetközi konferenciák sora folyik még, sok oktató nehezen tudja összeegyeztetni, összehangolni az egyetemi oktatói és kutatói lényét (a kettő csak együtt létezik eredményesen). Ettől vagyunk felsőoktatási és nem közoktatási alkalmazottak. Bár szerencsére és nagy örömömre, sok kutatással megfertőzött középiskolai tanárral is találkoztam már, akik jóval többet teljesítettek, mint néhány elszürkült kollégám. A tanév rendjében is egyre inkább elválunk az európai main streamtől. Ez csak erősíti annak a rossz sejtésnek a valóra válását, ami egy korábbi, tehetséges hallgatónk augusztus végi hazalátogatásakor szűrődött le bennem. Ő most egy svájci egyetemen doktorandusz, és nagyon élvezi a munkáját. Önálló feladata van, építenek a tudására, de azért ha kell, segítséget is kap, megbecsülik, van jövőképe (ebben nem csak a hazajövetel van benne). Az első sorokban általam is leírt hangulati elemeket nagyon fontos különbségnek tartja, ami egyáltalán nem mellékes egy fiatal számára. Milyennek látja a környezetét, a jövőjét? Vonzónak vagy taszítónak? Azok a változások, amelyek az elmúlt évtizedet csak az oktatás területén jellemzik, biztosan a maradásra ösztönzik fiataljainkat? Mintha a kérdés költőinek bizonyulna.

A lap októberi számában pozitív példákkal igyekszünk szolgálni. Engedtessék meg elsőként a Fülöp Ferenc Széchenyi-díjas akadémikussal készült interjúra hivatkozni: találkozásaink mindig mély nyomot hagynak bennem. Ilyenkor ébred fel a remény, hogy amíg ilyen emberek is vannak vezető pozícióban (nem legfelül), addig nincs minden veszve. Akinek ugyan nincs küldetéstudata, de tudja, mikor kell lépéseket tennie; a feladat majd megtalálja, megszólítja és akkor legjobb tudása szerint cselekszik egy tanszék,
egy kar élén, ahol éppen kell, a közösség javára.

Szakmai cikkeink a kőolajipar, a gyógyszerkutatás, a vegyszerbiztonság területéről nyújtanak érdekes és hasznos információkat. Olvassák el őket, vagy válogassanak közülük.

Silberer Vera és Lente Gábor szokás szerint érdekes „felfedezésekkel” lep meg bennünket a kémia sokszínű világából.

Érdemes gondosan átlapozni az MKL októberi számát is, mert még a hírek között is találhatnak érdekességeket vagy fontos tudnivalókat.


Bécs, 2013. október


Kiss Tamás
felelős szerkesztő