Van ’t Hoff törvényei

Inzelt György

Bár van ’t Hoffot a fizikai kémia egyik megalapítójaként tiszteljük, világhírét az aszimmetrikus szénatom koncepciójának bevezetésével szerezte 1874-ben. Ezzel meg tudta magyarázni a sztereoizomériát és az optikai aktívitás jelenségét.

1884-ben jelent meg az „Études de Dynamique chimique” (Kémiai dinamikai tanulmányok) című könyve, és ezzel megkezdődött van ’t Hoff diadalútja a kémiai termodinamika és kinetika területén, ami abban tetőzött, hogy ő lett az első kémiai Nobel-díjas 1901-ben.

belyeg.jpg

Svéd bélyegen az első Nobel-díjasok

 Ő és a többi első Nobel-díjas megszabta a díj rangját. Egy szemtanú így írta le az első díjátadó ceremóniát: „Először megjelent a tiszteletet parancsoló, német Wilhelm Conrad von Röntgen nagy, sötét, professzori szakállal, azután a mosolygós, szőke, frissen borotvált holland Jacobus Hendricus van t’Hoff, őt követte az elegáns német orvosi Nobel-díjas Emil Adolf von Behring. Utoljára jött a francia miniszter, aki megbetegedett honfitársa, a költő Sully Prudhomme helyett veszi át irodalmi Nobel-díjat. Végül a Svéd Királyi Zeneakadémia nagytermébe a királyi család vonult be Gusztáv koronaherceg (a későbbi V. Gusztáv király) vezetésével. Oszkár királynak sürgősen Christianiába (ma Osló) kellett utaznia, mert a norvégok éppen fel akarták mondani az uniót.” Behring a diftéria elleni szérumterápia kidolgozásáért kapta az orvosi Nobel-díjat. Lehet, hogy hamarosan megint vakcinakutató kapja az orvosi Nobel-díjat?


Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS