Művészi freskók a római Pompejiben. Kémiai nyomozás a Vezúv kitörése előtt és után
Braun Tibor
Több tanulmány készült a pompeji művészek által alkotott gyönyörű falfestményeknél használt pigmentpalettákról. Kizárólag eredeti pigmentporokat nyertek ki az ásatások során Pompeji régészeti helyeiről.
A leghozzáférhetőbb és legolcsóbb pigmentszíneket a sokszínű helyi, vasban dús agyagok képezték, amelyek színe a sárga, a vörös és a barna között váltakozott. Az ezekből az anyagokból származó okker pigmentek a régebbi történelemben is már ismertek voltak, lévén a hematit (α-Fe2O3) és goethit (α-FeOOH) a sárga okkerek fő komponensei. Másrészt annak érdekében, hogy olyan színskálát tudjanak előállítani, amit ezek a színek nem tettek lehetővé, más színű ásványokat is porrá őröltek és belekeverték a meglévő pigmentekbe. Példák ezekre az ásványi pigmentekre: a zöld malachit (Cu2CO3(OH)2), a vörös cinóber (α-HgS), a kalcit (CaCO3) vagy a dolomit (CaMg(CO3)). A két utóbbit fehér festékként alkalmazták. Ezeket a pigmentet Pompejiben is kimutatták.
A Pompejiben kiásott Villa dei Misteri szobáinak falfestményei
A pigment-előállítás másik útja a kémiai reakció volt, mint például az egyiptomi kék (CaCuSi4O10) esetében. Ez utóbbit már Vitruvius is leírta a Kr. e. I. században; rézvegyületek, homok, valamint szóda (Na2CO3) vagy növényi hamu keverékéből állt. Végül a színezékek előállításának utolsó módja valamivel bonyolultabb eljárást igényelt, például szerves és szervetlen vegyületek keverését, ami az úgynevezett festéklakkokhoz vezetett. A festéklakk szerves színezék, amely a szerves festék valamilyen oldhatatlan szervetlen szubsztrátumra való lecsapásával készül. A római időkben a szerves festék általában növényekből vagy puhatestűekből származott, és az extrahált színezéket általában agyagokkal is keverték. Példa a Pompejiben használt festéklakkra a rózsaszínű (pink madder lake), amelynek színezékét a Rubia növény gyökereiből vagy a föníciai bíbor, amelynek anyagát a tengeri Murex brandaris tengeri csigából vontak ki. Ez utóbbi esetben az előállított festéklakkot purpurissimumnak nevezték.
