Kedves Olvasók!

ktNovemberi számunkban a természettudományos oktatás helyzetéről számoltunk be nem túl biztató képet mutatva be olvasóinknak. Most a pedagógusok körében is elrendelt kötelező oltásokkal szemben megmutatkozó jelentős ellenállás zavarja meg az amúgy sem megnyugtató helyzetet. Szeretném előre leszögezni, nem azokról szólok, akik egészségi okokból, orvosi javallatra nem kívánják beoltatni magukat, hanem azokról, akik félelemből, tudatlanságból, félrevezetettségtől elbizonytalanodva, vagy egyszerűen csak a különböző közösségi médiaforrások információbuborékjaiba belegabalyodva nem óhajtanak tudomást venni a való világ tényeiről, és a fentiek révén kialakított hitvilágban élnek és azt fogadják el egyetlen létezőnek. Az ilyen bigott hívőket meggyőzni sem lehet, mert nem is hallgatnak meg más véleményt. A széles körben felvilágosítást végző szakértőket jó esetben negligálják, de gyakran minősíthetetlen hangnemben utasítják el, fenyegetik, és ahol csak tehetik, méltatlan helyzetbe hozzák őket a közvélemény előtt (itt általában írok a vakcinaellenesek táboráról). Tehetik ezt az állam és a közösségi média elnéző magatartása mellett, a véleménynyilvánítás szabadsága jegyében. A szakértők valós helyzetet bemutató munkáját az állami szervek ritkán vagy késve segítik a járványra vonatkozó részletes és naprakész adatok nyilvánosságra hozásával. Ezt a napi sajtó is gyakran kifogásolja. A kötelező oltást hazánkban eddig csak az egészségügyben és az oktatásügyben rendelte el a kormányzat, mert ezeken a területeken az oltással nem csupán a saját egészségüket, életüket védik meg, de kollegáikat, betegeiket, illetve diákjaikat és családtagjaikat is megvédik a fertőzés lehetőségétől.

Ilyen közegben kellene a tanároknak eligazodni, sőt nekik kellene tanítani a társadalom kevésbé tanult tagjait az oltás fontosságára. Továbbá megmagyarázni a türelmetleneknek, hogy nem lehet ilyen rövid idő alatt, sőt valószínűleg sohasem, globálisan, minden vírusvariánsra hatásos vakcinát kifejleszteni, aminek hiánya miatt a tudósokat többen tehetetlenséggel vádolják, a vakcinák hatástalanságát, az oltás értelmetlenségét, „kísérleti nyulakként” való kezelésünket hirdetik. Az oltás nem vállalása a tanároknál előbb fizetés nélküli szabadságra való küldéssel, majd elbocsájtással jár. Az EMMI legfrissebb felmérése szerint a tanárok kb. egy százaléka indok nélkül nem vállalja az oltást, ami az elbírálásra váró kérelmekkel együtt közel kétezer tanárt jelent. Január 1-től ennyivel csökkenhetett a pedagógusok létszáma az iskolákban.

Még december közepén megdöbbenve hallgattam a pedagógusok valamelyik reformszerveződésének egy képviselőjét (konkrétumot direkt nem írok), aki az oltást nem vállaló tanárokat véleményük végsőkig való felvállalására buzdította. Azt vallotta, hogy ha összeomlik (különben is már összeomlóban van) az oktatásügy, akkor legalább majd lesz mit újjáépíteni. Nekik vannak elképzeléseik. Tudhatja az illető is: az oktatásügy nem fog egyik napról a másikra összeomlani, szép lassan romlik minőségileg (ennek vagyunk tanúi már évek óta). A maradék még több terhet magára vállalva viszi tovább a dolgokat, és a hanyatlás folytatódik. Mint az egészségügyben.

Szeretném optimistán befejezni ezt az eszmefuttatást. Szerencsére módom van. December 1-én volt az MTA Székházában a Rátz Tanár Úr életműdíjas tanárok díjátadója. Azokat a tanárokat jutalmazták, akik életútjukkal példát mutattak a tanári hivatás minden területén – a tanítás, a nevelés, a tananyagfejlesztés, a tehetséggondozás terén. Jó volt részt venni az eseményen. Olvassák híradásunkat februári számunkban, és ajánlom a díjátadó megtekintését az MTA YouTube-csatornáján.

Kiss Tamás

felelős szerkesztő


Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS