Rövid betekintés az ősi római gasztronómiába Lucullustól Apiciusig
Braun Tibor
Különleges gasztronómiai érdeklődése folytán Lucullusról ínyencként számos történet – részben legenda – maradt az utókorra, amelyeket szóban, de írásban is terjesztettek. Például Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok (Lucullus, 38–41) c. művében mesél ilyen történeteket, megemlítve, hogy Crassus és Pompeius, tábornoktársai gyakran provokálták és gúnyolták Lucullust, amiért annyira odaadóan hódolt étrendi extravaganciáinak. Egy másik történet szerint Cicero és Pompeius megkérték Lucullust, hogy hívja meg őket és szolgáltassa fel nekik ugyanazokat az ételfogásokat, amiket ő aznap kívánt vacsorázni. Lucullus ezt elfogadta, de javasolta a vacsora másnapra halasztását. Ezt azonban Ciceróék visszautasították, sőt még azt is kérték, hogy a vacsorát anélkül tálalják, hogy Lucullus előzőleg megállapodott volna szakács rabszolgájával a fogyasztandó fogásokról és az egyik Lucullus-villa több ebédlője közül a vacsora az Apolló nevűben valósuljon meg. Ehhez hozzá kell tenni, mármint az ebédlőkhöz, hogy Lucullustól a szakácsok (rabszolgák) rendszeres képzést kaptak arról, hogy mit, mikor és melyik ebédlőben szolgálhatnak fel.
Gustave Bulanger: Nyári lakoma Lucullus házában (1877)
Csak érdekességként említjük, hogy az Apolló ebédlőben feltálalt vacsorához felhasznált nyersanyagok körülbelül 50 000 drachmába kerültek (mai ár: kb. 90 000 dollár). A vacsoránál a meghívottak (Cicero és Pompeius) attól is el voltak ragadtatva, hogy a személyzet milyen gyorsan készítette el és szolgálta fel a fogásokat. Érdemes megemlíteni, hogy Lucullus étkezéseinél az ételeket elegáns porcelánedényekben tálalták.
