Kedves Olvasók!

Több tanárt kirúgtak a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, polgári engedetlenség miatt. Közöttük van Palya Tamás, az iskola egyik kémiatanára, aki ez évi áprilisi számunk Beköszöntőjét írta. Tisztában voltak azzal, jelentette ki, hogy törvénytelen eszközökhöz folyamodnak, de más lehetőséget a tavasz folyamán már nem láttak. Írását ezzel zárta: „Visszatérve az alapkérdéshez: milyen példát mutathat az a tanár, aki részt vesz egy polgári engedetlenségi akcióban? A diákok, szülők, régi tanítványok visszajelzése alapján jó példát! Mert vannak olyan alapvető jogok – például a sztrájkhoz való jog –, amelyeket nem lehet elvenni, amelyekért harcolni kell, bárki kormányoz, bárhogy hívják is az oktatásért felelős vezetőket.”  A helyzet április óta semmit sem változott, nem javult, sőt… fokozódott. Láthattuk, ha voltak is tárgyalások a kormányzat és a pedagógus szakszervezetek között, azok rendre eredménytelenek maradtak. A résztvevők többségének kezdett elege lenni a tehetetlenségből, és a tanév kezdetével a polgári engedetlenségi akciók is újrakezdődtek. A tavaszihoz képest most azonban volt egy lényeges különbség: az oktatási tárcát felügyelő belügyminiszter, aki a polgári elégedetlenséget törvénytelennek tartja, lépett, és figyelmeztető levél küldése után azonnali hatállyal felmondatott a renitens kölcseys tanároknak. Köztük van a már említett Palya Tamás matematika-kémia szakos tanár és Törley Katalin francia szakos tanár, a Tanítanék Mozgalom ismert vezetője is.

Az események talán nem várt fordulatot hoztak. Azonnal széles körű szolidaritás bontakozott ki az elbocsátott tanárok mellett; október 5-én egész napos demonstráció volt országszerte, melyben tanár, diák, szülő teljes egységben állt ki a pedagógusok igaza mellett. A diákok táblákat tartottak a kezükben: „Nincs tanár, nincs jövő”, „Megvédjük a tanárainkat”, „Kiállok a tanáraim mellett”, „Ki fog holnap tanítani?” Szívmelengető érzés volt olvasni a feliratokat. Ezeket a fiatalokat nemcsak a fiatalos hév küldte az utcára, hanem a jövőjükért érzett aggodalom is. Sokan voltak, persze ahhoz nem elegen, hogy a kormányzat ingerküszöbét átüssék.

Itt most a diákok tanítása nem középiskolás fokon folyik!  Életre szóló tapasztalatokat szereznek!

Amikor ezeket a sorokat írom, egyre több középiskola fejezi ki szolidaritását az elbocsátott tanárokkal. Nemcsak állami iskolák, de alapítványi és egyházi iskolák is. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium, az ország legjobb egyházi fenntartású iskolája Klebelsberg Kunót idézte: „A tudomány birodalmában nem lehet bürokráciával és políciával dolgozni.”

Az események további menetéről a közösségi tereken és a független média fórumairól értesülhetnek.

Elnézést kérek olvasóinktól, hogy ezen a héten a szakmaiságot kémiai gondolatok helyett, a középiskolákban megszokott „tanárhiány miatti” helyettesítéssel, az etika és az erkölcstan területéről vett gondolatokkal oldottam meg.

„Óh, én nem így képzeltem el a rendet!”

                                                                                                          Kiss Tamás

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS