Kedves Olvasók! Nyomtatás E-mail

 

Kiss TamásAz év végi ünnepek miatti lapszámtorlódások után most kezdünk visszatérni a normális kerékvágásba, és csak most olvashatják a 2013. évi Nobel-díjasok munkásságát bemutató cikkeinket. Ezúttal is kitekintve a társtudományokra, ismertetést olvashatnak a kémiai mellett a fizikai és az orvosi Nobel-díj által elismert eredményekről. Ilyen alkalmakkor mindig büszkén szoktuk emlegetni, hogy kis országunk 15 tudóssal gazdagította ezen dicső hölgyek és férfiak névsorát. Azt már ritkábban szoktuk említeni, hogy ezek közül csupán egy, Szent-Györgyi Albert volt az, aki itthon elért eredményeiért kapta a tudomány e legrangosabb kitüntetését. Ezt ünneprontásnak szoktuk vélni.

Talán ennél is elgondolkodtatóbb az, amit a Rátz Tanár Úr Életműdíj alapítóinak levelében olvastam a 13. díjátadás alkalmából rendezett ünnepség kapcsán, melyről tudósításunk szintén ebben a lapszámban jelenik meg: „Nobel-díjasaink zöme egyetemet már külföldön végzett, de többen ugyanabba a középiskolába, sőt, néhányan ugyanabba az osztályba jártak. Ennyi múlik egy jó tanáron. Hogy a tehetség elkallódik, vagy kifejlődik, az a középiskolában dől el, ezt kellene tehát sokkal jobban megbecsülnünk. Ez nemcsak pénz, hanem társadalmi értékítélet kérdése is. Nobel-díjasaink nevét szinte mindenki ismeri, de ki ismeri tanáraikét? Azt is tudjuk, ki volt az Aranycsapat edzője, de díjunk névadóját, Rátz tanár úr nevét, aki Neumann Jánost és Wigner Jenőt is a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanította, sokkal kevesebben ismerik, mint tanítványai nevét. Ennek a megbecsülés deficitnek a részleges kompenzálására alapítottuk a Rátz Tanár Úr Életműdíjat.” Köszönet az alapítóknak ezért a díjért, amely a tanári pálya legnagyobb szakmai elismerésének számít ma hazánkban.

A Fasori Evangélikus Gimnázium munkájáról, sikereiről, mely a Nobel-díjasok mellett még oly sok kiválóságot adott hazánknak és a világnak, szintén ebben a számban olvashatunk rövid beszámolót.

Felvetődik bennem, és most inkább csak közvetítem sok szakmabeli aggódását, hogy azon erőltetett egységesítési törekvések, melyek a tantervektől a részletes tananyagon át ma már a tankönyvekig terjednek, és az ifjúság teljes tanulási idejét próbálják lefedni, nem elhanyagolható gazdasági szempontokra hivatkozva, nem fognak-e nagyon is hamar visszaütni és a sokszor pozitív példaként hivatkozott kreatív magyar gondolkodást nem váltja-e fel az elszürkült középszer. Még időben kellene gondolkodnunk!


Szeged, 2014. február

Kiss Tamás
felelős szerkesztő