A kémiatanítás története a magyarországi elemi és középfokú iskolákban 1868 és 2020 között az óraszámok tükrében

Keglevich Kristóf

A kémia még a két világháború közötti korban is segédtudományi jellegűnek számított, az iskolatípusok túlnyomó részében más tárgyak keretébe rejtve – természetrajz, ásványtan – tanították. A tankönyvek szemléletmódja egészen 1978-ig – ritka kivételektől eltekintve – korszerűtlennek (tudománytalannak) minősíthető, hiányzott belőlük a tárgyalást egységes keretbe foglaló vezérfonál (pl. a periódusos rendszer). A „szín és szag” kémiáját jelentették, matematikailag megfogalmazott törvényt gyakorlatilag nem tartalmaztak, ezzel azt sugallva, hogy a kémia kevésbé egzakt, mint a fizika.

A tananyagcsökkentés igénye már azt követően egy évtizeden belül megjelent, hogy a kémia első alkalommal lett önálló tantárgy (1868), és azóta is folyton-folyvást, szinte minden egyes tantervmódosítás alkalmával előkerült. Elődeinknek nem sikerült átlépniük árnyékukat. A magyar kémiatanítást a közoktatásban vagy a rendkívüli korszerűtlenség, vagy pedig az absztrakcióra és a maximalizmusra való hajlam jellemezte. Váltakozva. A 2020-as NAT általános iskolai része szakított a teljességre törekvéssel. A manapság is gyakran hangoztatott szlogenszerű alapelvek (pl. akadémikus tudás helyett a mindennapi élethez kapcsolódó tananyagszervezés, a tevékenységen keresztül megvalósuló képességfejlesztés, a kísérletek és a modellezés kiemelt szerepe) többsége sem új keletű, hanem mintegy 100 éves. Kétségkívül csak a rendszerváltás után kerültek előtérbe a környezetvédelmi kérdések.

kiskola.jpg

Szent Margit Gimnázium, kémiai előadó és munkaterem (1937) [Fortepan | 9554]

Nem új keletű az sem, hogy a tantervek és az óraszámok elég sűrűn változtak. Előbbieket valamennyire már az 1920-as évektől is, 1950-től pedig fokozott mértékű átpolitizáltság jellemezte. Az 1978. évi tantervek jelentették a korszerű szakmaiság csúcsát, és pedagógiai szempontból is hálás módon spirálisan tárgyalták a kémiát, vagyis az általános iskolai anyagot a középiskolai megismételte, miközben elmélyítette. Az 1995 utáni tantervek egyre inkább lineárisak, illetve befejezetlenek. Ez a diákok túlnyomó részének – kémiából nem érettségiző kb. 95%-ának – érdekét véli szolgálni. Ez vitatható, az azonban mindenképp megfontolandó, hogy a gimnáziumok számának növekedésével egyre több diák kerül a közoktatásnak ebbe a szakaszába, nem csak a kevés kiválasztott igényéhez kell igazodni, mint a Horthy-korban.

Végül látnunk kell, hogy a 2020. évi NAT és a vele járó tananyagváltozás, amely hosszú ideje az első igazi tartalmi reform, számos más, a kémiatanítást alapvetően befolyásoló tényezővel áll összefüggésben és ezek tükrében kell értékelnünk. Így mindenekelőtt az óraszámok csökkenésével. Szerintem – írja a szerző – semmiféle kompetenciaalapú kémiaoktatást, differenciálást a jelenlegi óraszámok mellett nem érdemes még elkezdeni sem. Mélyebbre tekintve pedig a tanárhiány, a tantárgy kötelező jellegének lassú megszűnése, a kémiai szakmódszertani folyóiratok halála, a leamortizálódott laborok stb. jelentik a kontextust.

Történeti áttekintésemmel semmiképpen nem azt akartam sugallni, hogy mivel a kémia sem 1822-ben, sem 1922-ben nem volt fajsúlyos tárgy (sőt, önállóan nem is létezett), érthető, ha 2022-ben sem az. Inkább ahhoz kívántam adalékot szolgáltatni: miért hagytuk, hogy így legyen? A 20. század második felében bekövetkezett fejlődés íve egyértelmű. A 21. század is a természettudományoké. Magyarország 2022-ben, a természettudományok háttérbe szorításával az őskorba akar visszajutni?


 Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS