Szabó Zoltán Gábor (1908–1995) a budapesti tudományegyetemen szerzett kémia-fizika szakos tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet. 1936–38-ban a berlini Collegium Hungaricumban, Berlinben, Max Bodentsein mellett folytatott kutatásokat. 1967-ig elsősorban a szegedi egyetem tanára, professzora volt. 1967-től 1979-es nyugdíjazásáig az ELTE Szervetlen és Analítikai Kémiai Tanszékét vezette Budapesten. Fő kutatási területének a reakciókinetika és a katalízis tekinthető. Az ő vezetése alatt kezdett kibontakozni az a kutatási irány, amely az első időkben főleg a gázfázisban végbemenő reakciók kinetikájának és mechanizmusának tanulmányozását tűzte ki célul, később pedig a szilárd fázisokon és szilárd fázisokban végbemenő átalakulások kutatásával is foglalkozott. Az oldatkinetikában fontos szerepet játszó indukált kémiai reakciók tanulmányozása, továbbá a koordinációs kémiához kapcsolódó kinetikai kutatások is ő tanszékén indultak el. Az MTA tagja, kétszeres Kossuth-díjas volt.

Szabó Zoltán Gáborról
Tudósnaptár
Beck Mihály: Szabó Zoltán Gábor (1908–1995)
Kõrös Endre: Honnan és merre: a hazai kémiakutatás fél évszázada
Medzihradszky Kálmán: Kémia a Trefort-kertben 1945 után I.