Pungor Ernő (1923–2007) a budapesti tudományegyetemen tanult, pályája az ELTE-n indult. 1962-ben lett a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanszékvezető professzora, 1970-ben a BME Általános és Analitikai Kémia Tanszékének vezetője. Kutatási területe az analitikai kémia volt, elsősorban az ionszelektív elektródok kutatása-fejlesztése és az áramló oldatos elemzés. Jelentős szerepet játszott a magyar kémiai műszergyártás megteremtésében. 1976-ban az MTA rendes tagja lett. Számos hazai és külföldi szakmai egyesületnél vállalt tisztséget. Az Antall-kormányban kutatásért és fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszterként irányította az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot. Nyugdíjba vonulása után az általa létrehozott Bay Zoltán Kutatási Alapítvány főigazgatója, majd főtanácsadója volt. Többek között Állami díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével, Robert Boyle- aranyéremmel és Fraunhofer-éremmel tüntették ki.

Az MTA és Pungor Ernő örökösei a 45 évnél fiatalabb kutatók elismerésére Pungor Ernő-díjat alapítottak
Vas megyében is alapítottak Pungor Ernő-díjat
A Pungor Ernő Asztaltársaság alapító nyilatkozata

Szülőhelyén, Vasszécsényben az ő nevét viseli a művelődési ház


Pungor Ernőről
BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar
Tóth Klára: Pungor Ernő (1923–2007) (Magyar Tudomány)
Perlné Molnár Ibolya: Pungor Ernő (1923–2007) (Gyógyszerészet-történet)
Pungor Ernő: A műszeres elemzés újabba eredményei (1958), Horvai György: Pungor Ernő és egy több mint ötvenéves review (2021), MKL
Pungor Ernő: Éveim, kutatásaim. Technika Alapítvány, Miskolc, 1998. Pungor Ernő: Ifjan, éretten, öregen. 80 kérdés-válasz nyolc évtizedről. Beszélgetőtárs: Tóth László. Technika Alapítvány, Miskolc, 2003. (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Komornikné dr. Wellek Margit: Fáradhatatlanul (Pungor Ernő élete és munkássága). Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány, Budapest, 2008.