Kedves Olvasók! Nyomtatás E-mail

 

A magyar gyógyszeriparral foglalkozó különszámot tartják kezükben. Amikor jó másfél évvel ezelőtt gondolkodni kezdtünk erről a különszámról, először az egész
vegyipar helyzetét bemutató összeállítás vetődött fel. Erről hamar letettünk, és a vegyipar húzóágazatának tekinthető gyógyszeripar mellett döntöttünk. Pedig akkoriban
a gyógyszeripar sem számított gondoktól mentes ágazatnak. Hazai értékesítési nehézségekre, a vaklicit bevezetése okozta belföldi piacszűkülésre, új termékek hazai piacról való kivonásának szükségességére, kutatói-dolgozói elbocsátásokra emlékszem. Tehát problémák látszottak mindenfelé. Aztán változások tűntek fel a kormányzat magatartásában. A megegyezés, az együttmunkálkodás szükségessége győzött. A gyógyszergyárak közül elsőként a Richterrel kötött a kormányzat stratégiai együttműködési szerződést, amelyben a kölcsönös előnyök biztosításának feltételeit rögzítették a felek. Lassanként a többi négy nagy gyógyszergyárral, a Sanofi Magyarországgal, az Egisszel és a Tevával is megköttettek ezek a szerződések, és mára talán elmondható, hogy a „kormányzat látja az iparág értékét és ezt a gyártók is tudják. A legnagyobb segítség a kiszámítható környezet, illetve ha nincs megszorítási spirál.” Ilyen körülmények között a gyógyszeripar tudja hozni a formáját, és a kormányzat új szlogenjét, „Magyar Gyógyszer – Közös a múltunk, közös a jövőnk”, a mindennapok valóságaként éljük meg.

Nagy örömmel töltött el bennünket, hogy sikerült megnyernünk ezen szám fővédnökének Bogsch Erik urat, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének elnökét, aki hathatósan segítette a különszám elkészültét. A következő oldalon ő köszönti az olvasót.

Szeretném megköszönni Ilku Líviának, a MAGYOSZ igazgató asszonyának és Banai Endre szerkesztő kollégámnak minden részletre kiterjedő, áldásos munkáját. Ennek a számnak ők a vendégszerkesztői, és megbirkóztak azzal a sok-sok apró és nagyobb feladatot jelentő munkával, amely egy ilyen sokszerzős szám publikálásával jár. Sokat tett a szám elkészültéért Molnár Istvánné igazgatóhelyettes asszony, köszönet érte. Köszönöm minden közreműködő szerzőnknek a munkáját, amivel hozzájárul ahhoz, hogy kerek képet adhassunk gyógyszeriparunk jelenéről, a sokoldalú és izgalmas munkáról, az eredményekről – a gondokat sem hallgatva el. Összességében igen sikeres iparág teljesítményét mutathatjuk be olvasóinknak. Reméljük, hogy az olvasói tábor a Magyar Kémikusok Egyesülete tagságán túl az Egyesület leendő tagjaira is kiterjed, sőt lapunk eljut a társadalom szélesebb köreihez, s növeli a kémia megbecsültségét, népszerűségét.

 

2014. május

 

Kiss Tamás
felelős szerkesztő