A Boyle-törvény vagy Boyle–Mariotte-törvény

Inzelt György

A Boyle-törvény nagyon egyszerű. Azt mondja ki, hogy az (ideális) gázok esetében a nyomás és a térfogat szorzata állandó.

Az összefüggés megállapításához vezető kísérleteket Boyle először 1660-as könyvében publikálta, majd két év múlva megjelent a második kiadás is, amelyben válaszolt a kritikusainak, és itt jelent meg a gáztörvény is. A kiegészítés címe: „Defence of the Authors Explication of the Experiments, Against the Obiections of Franciscus Linus and Thomas Hobbes”.

A kísérleteket a Boyle és Robert Hooke (1635–1703) által tervezett levegőpumpa (pneumatic engine) tette lehetővé. Időnként a Royal Society épületében ki is állították, hogy minden érdeklődő megtekinthesse. A „Royal Society of London for Improving Natural Knowledge” társaságot 1660-ban alapították, a hivatalos királyi elismerést 1662-ben nyerték el. Csak azt vették fel, aki kiemelkedő eredményeket ért el a tudományos életben, bár később, mivel a tagdíjakból fedezték a működésüket, a tudományban kevésbé jeles emberek is tagok lehettek. A társulat tagjai a Philosophical Transactions folyóiratban tették közzé dolgozataikat 1665-től.

Boyle és Hooke alapító tagok voltak. Hooke a „Kísérletek kurátora” tisztséget is megkapta. Rendkívüli sokoldalú tudós volt. Nevét viseli a 1660-ban felfedezte a rugalmasságtanban alapvető fontosságú Hooke-törvény (1660), amely egy rugó terhelése és megnyúlása közötti lineáris összefüggést írja le. Szerkesztett mikroszkópot, amellyel növényeket (tőle származik a cell = sejt kifejezés), rovarokat és más kis élőlényeket vizsgált és írt le az 1665-ben kiadott Micrographia könyvében. Jelentős építészi munkát is végzett.

Boyle-nak a két említett munka kiadása közötti évben megjelent nagy hatású könyve, a The Sceptical Chymist is, amelyet a modern kémia megalapozásának tartunk.

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS