Kedves Olvasók! Nyomtatás E-mail

 

E havi számunk cikkeinek ajánlása helyett én két, áprilisi eseményre szeretném felhívni a figyelmet, s néhány gondolatot megosztani ezek kapcsán. Az első rendezvény a XLVII. Irinyi János Országos Középiskolai Kémiaverseny döntője, amelyet a Szegedi Tudományegyetemen szerveznek április 24–26-án; a másik az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Kémiai és Vegyipari Szekciója, amelynek a Pannon Egyetem ad otthont Veszprémben április 9. és 11. között. Ez utóbbi eseménynek témavezetőként, az előbbinek pedig a versenybizottság tagjaként vagyok rendszeres résztvevője az utóbbi években.

Négy éve Pécsett rendezték az OTDK kémiai szekcióját. Akkor számomra a legemlékezetesebb momentum az volt, amikor az egyik tagozat zsűrijének elnöke bevezetőként kifejtette, mennyire nagy ostobaságnak tartja azt, hogy egy nevében tudományos konferenciából versenyt csinálnak és díjakat adnak ki. Szívemből szólt az elnök.

Habár sokat lehet hallani manapság a tudományban is létező versenyhelyzetekről, amiben szerintem is van igazság, egy tudományos konferencia azért semmiképpen nem lehet közvetlen verseny. Ennek van egy halom tudományetikai és elvi oka is, de a legfontosabb nagyon is földhözragadt: igazságos sorrendet létrehozni semmiképpen nem lehet a résztvevők között. Két különböző tudományos dolgozatot és előadást összehasonlítani olyan, mintha atlétikaversenyeken egy rúdugró egy maratoni futóval próbálná meg összemérni teljesítményét.

Tény, hogy a versenyhelyzet sokakra van motiváló hatással, ez az egyik legfőbb érv, amit a TDK-konferenciák jelenlegi rendszerének védelmében fel lehet hozni. Azonban én ennek a hatásnak leginkább a fordítottját ismerem. Az Irinyi-versenyen (és persze más tanulmányi versenyeken is) igen sok mindent teszünk annak érdekében, hogy az igazságosságot és az egyenlő versenyfeltételeket minden induló számára biztosítsuk, s a résztvevőkben efelől nem is nagyon van kétség. Ha valakinél voltak jobbak, nem szerepelt úgy, ahogy szeretett volna, az gyakran azzal az érzéssel távozik, hogy a következő évben nagyobb erőfeszítéseket tesz majd.

Ezzel szemben egy TDK-tagozat eredményhirdetése után a tipikus helyzet az, hogy van egy győztes, ketten-hárman díjazottként beleférnek a „futottak még” kategóriába, és van nyolc-tíz vesztes, akiknek legalább a fele úgy érzi (nem is teljesen alaptanul), hogy igazságtalanul ítélkeztek felette. Ennek aztán végképp nincs olyan hatása, hogy bárki többet akarna tenni a jövőben. A legnegatívabb általam ismert hatás azonban még ennél is ijesztőbb: az első díj nyertese időnként el is hiszi magáról, hogy ő kiválóbb a többieknél.

Ami verseny, az legyen igazságos. Ami tudományos konferencia, az legyen a tudományos eszmecsere fóruma. Személyes (és persze elfogult) tapasztalatom szerint ezzel a véleménnyel a Kémiai és Vegyipari Szekcióban a témavezetők többsége is egyetért. Tudom, hogy az OTDK hagyományában benne van a versenyjelleg is, de nem lenne ideje változtatni ezen?


Lente Gábor