Gyilkos zöld ruhák, függönyök és tapéták az 1800-as években
Kutasi Csaba
A többféle allotróp módosulatban előforduló arzént és vegyületeit igen régóta ismeri és felhasználja az emberiség. Az ókorig visszanyúlik mind gyógyító, mind mérgezésre való alkalmassága. Gyógyszerként többek között a Salvarsan nevű, szerves arzéntartalmú szer került a köztudatba. Az arzénvegyülettel előidézett tömeges mérgezésekről sokaknak eszébe jut a tiszazugi arzénes asszonyok 1911–1929 közötti bűncselekmény-sorozata. Talán kevesek előtt ismert, hogy egy bizonyos arzénzöld pigment is álnok módon gyilkolta az így színezett textíliák gyanútlan viselőit, felhasználóit. A cikk azoknak az írásoknak a sorába tartozik, amelyek kémia- és kultúrtörténeti hátterük révén segíthetik a tanítást.
A kanárisárga ruhák divatját megelőzően a smaragdzöld színű hódított, azonban abban az időben ennek a színnek az előállítása nagyon nehéz volt. Megoldásnak látszott a svéd kémikus Carl Wilhelm Scheele felfedezése, aki 1776-ban arzénből zöld színezőanyagot hozott létre. Bár már ismertté vált a lakosság körében is, hogy az arzén lenyelve mérgező hatású, az új zöld nem látszott veszélyesnek, miután csak kevesek tudták, hogy porát belélegezve vagy az így színezett ruházatot bőrön viselve is előidézhet mérgezést, sőt halált is. Ezért egyre jobban használták az arzénnal készült zöld festéket többek között ruhák, függönyök és tapéták színezésre A mérgezéseket, haláleseteket általában nem kötötték a zöld textíliákhoz, inkább betegségekre vagy más mérgező anyag előfordulására gyanakodtak.
Arzéntartalmú pigmentekkel színezett ruhák
Csak később, egy ilyen zöld ruhát hordó, majd elhunyt fiatal lány boncolása során találtak a szervezetében arzént. Ennek kapcsán a halál körülményeit feltárva, a gyilkos divatról készült írások felhívták a lakosság figyelmét az arzén ilyen veszélyeire is.
