Szerkezet és funkció önrendeződés nyomán
Beszélgetés Beke-Somfai Tamással, az ELKH Anyag- és Környezetkémiai Intézetében működő Biomolekuláris Önrendeződés Kutatócsoport vezetőjével
Szalay Péter sorozata
Számos olyan téma van, amit nagyon izgalmasnak tartunk – mondja Beke-Somfai Tamás –, a legközelebb állókhoz tartoznak a foldamerekből (rövid, béta-aminosavakat tartalmazó peptidekből) álló rendszereink. A béta-peptidek esetén tudni kell, hogy a rendszer képes „átesni a ló túloldalára”, az önrendeződő képessége szinte automatikusan megjelenik, és könnyen átcsaphat az amiloidokhoz hasonló végtelen rendszerekké. A közelmúltban sikerült olyan szerkezeti konstrukciót kitalálni, amely segítségével kontrollálni tudjuk a kialakuló asszociációk méretét, és a folyamatot meg tudjuk állítani kisebb oligomerek szintjén is. Ennek az alapkutatási – kíváncsiság által hajtott – vonalon túl, úgy tűnik, van praktikus szerepe is: több vegyületünk mutat antimikrobiális aktivitást önrendeződött formában, ahol nagy előny, hogy ezeket a molekulákat a természet nehezebben bontja le, így tovább jelen maradhat az aktív komponens.
Ön szerint mi kell ahhoz, hogy az itthoni kutatások is fel tudják kelteni a nemzetközi szakmai közösség érdeklődését?
Ezt nagyon nehezen tudom megítélni. Azt látom, hogy mérsékelten növekszik a nemzetközi figyelem az országban történő kutatások felé, de sok minden kell ahhoz, hogy az eredményeinket a nemzetközi – nyugati és távol-keleti – közösség komolyan felkarolja. Láthatóak erre jelek, de még sokat kell azért tennünk, hogy ha magyar affiliációt látnak egy publikáción, arra felfigyeljenek. Kiszámítható, hosszú távú, minőségi jelenlét kellene ahhoz szerintem, hogy már eleve magas kezdeti figyelmet kapjunk. Számos világhírű magyar kutató dolgozik ma is itthon, de talán ez még kevés, a „brand” építésére még nem elegendő.
