Lipidek, mikrobák, kultúrák

Beszélgetés Biacs Péter professor emeritussal

Biacs professzor, kutatói és intézetvezetői munkája nyomán, a pályája vége felé alapította meg a Nébih elődjét: Ez az európai uniós csatlakozásunk előtt történt – mesélte. – A csatlakozásra váró országok közül Lengyelországgal együtt mi szállítottunk a Közös Piacra élelmiszereket, és nagyon komoly kifogások vetődtek föl a termékeink biztonságával kapcsolatban: sok fertőzött, szennyezett árut állítottunk meg, egyesekben nagy mennyiségű növényvédő szer, másokban szalmonella és hasonló veszélyes mikrobák voltak. … Akkor már elég jó kompromisszumkötő képességre tettem szert. Itt is ezt kellett használni: a gazdasági, az egészségügyi és az agrárminisztériumot kellett egy asztalhoz ültetnem. Ezek hárman feleltek a Magyarországról kiszállított vagy a Magyarországra behozott termékek biztonságáért.

Föl tudtam építeni egy először három, aztán már harminc fővel működő intézményt: ez lett a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal (Mébih). Meg kellett értetni az emberekkel, hogy most nem az agyondicsért magyar minőségről van szó, hanem arról, hogy a termékekben bizony vannak káros anyagok, amelyeket nem szabad átengedni a határon, és ha külföldről jön egy élelmiszer, az is lehet fertőzött, azt is meg kell vizsgálni. A hivatalt nemzetközileg is elfogadták. A tíz, csatlakozásra váró országból kilenc hozzánk jött tapasztalatszerzésre. Mi lettünk a minta.

A Mébih – a nevet is mi adtuk – aztán beleolvadt a Nébih (Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal) szervezetébe.

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS