Műszaki intézkedések és törekvések a fenntartható textiltisztítás érdekében
Kutasi Csaba
A „zöldítés” érdekében fontos a „nedves” (vizes bázisú) tisztítóeljárás elterjesztése. A perklór-etilénes vegytisztítás kiváltójaként említhető technológia akár igényes konfekcionált – pl. felsőruházati termékek – kezelésére is részben alkalmas. Ezt a tisztítást speciális gépben [nagyobb dobátmérő és -térfogat, alacsonyabb fürdőszint, nagyobb fürdőarány, minimális mechanikai hatás, frekvenciaváltós fordulatszám-változtatás (amely a dob forgását mosáskor, ill. a centrifugálás során optimalizálja)] végzik. A nedves tisztításhoz kifejlesztett és biológiailag lebomló mosószereket, speciális adalékokat (szálvédő, bekezelőszer stb.) a textília nyersanyag-összetételének, illetve szennyezettségi tényezőjének és mértékének megfelelően pontosan adagolják (lúgosítószer nélkül). Az enyhe öblítés és víztelenítés után speciális berendezésben kíméletesen szárítják (szabályozott teljesítmény és forgási sebesség, ill. irány). A nedves tisztítás végén a felsőruházati termékeket megfelelő formázóműveletekkel teszik újbóli viselésre alkalmassá.
A nedves tisztítás folyamata
A sűrített szén-dioxid is kiváló oldószer, környezetkímélési szempontból előnyös. Ugyanakkor a szén-dioxid tisztítószerként való elterjedését két tényező nehezíti. Egyrészt a nagynyomású berendezések jelentős költségigénye, másrészt több szennyezőanyag nehéz oldhatósága. A szuperkritikus szén-dioxidon alapuló eljárásokhoz szükséges berendezéseknél valamivel olcsóbbak a folyékony szén-dioxidot környezeti hőmérsékleten (kb. 18–22 °C) és kb. 50 bar nyomás alatt felhasználó technológiák (ennek a nyomásnak a kialakításához szükséges eszközök kisebb költségigényűek). A micellás felületaktív anyagok elvileg fokozzák a szennyeltávolító képességet víz- és szerves oldószer nélkül. Az előnyök és hátrányok mérlegelésével ez a textiltisztító technológia egyelőre nem terjedt el.
