Kedves olvasók! Nyomtatás E-mail

 

Pálinkó IstvánAz idén is, akárcsak tavaly, feltartóztathatatlanul közeledik az év vége, elérkeztünk a lap ez évi utolsó számához. Nézzük, milyen jó, és mi olyan rossz dolog/dolgok történtek a kémiával és a kémiával foglakozó emberekkel az elmúlt év során. Nézzük meg, teljesültek-e az egy évvel ezelőtti beköszöntőben megfogalmazott célok, beteljesültek legalább részben a remények.

Ez az év könnyebb volt az Egyesület életében, mint a tavalyi. Az idén jelentős számú hazai és nemzetközi konferenciát sikerült rendezni, és bár a pontos mérlegek még nem készültek el, megkockáztatható, hogy a rendezvényszervezés összességében nyereséges volt. Ez fontos, mert ez jelenti az egyik legfontosabb forrást ahhoz, hogy az Egyesület fennmaradjon, és a nyereséget visszaforgatva sikeresen tudja szolgálni a kémikustársadalmat. Szükség van erre, hiszen a pályázati források és a vegyipartól kapott támogatások nem növekedtek számottevően ebben az évben sem.

A kémiával foglalkozó akadémiai szféra az idén némileg fellélegezhetett, mert bár az alapkutatási pályázati források továbbra sem bővültek elégséges mértékben, de októberre elindultak uniós pénzekből a kutatási és a kutatás-fejlesztési pályázatok. Ezek ugyan az ország fejletlenebb régióit érintik, de költségvetési pénzt biztosított a kormányzat arra, hogy ehhez hasonló pályázatokat nyerhessenek fővárosi és Pest megyei kutatóhelyek is. Már éppen itt volt az ideje annak, hogy például az itt lévő, sokszor nagy kutatási potenciált képviselő egyetemek további infrastrukturális lerongyolódása legalább lelassuljon. Rajtunk a sor, hogy ne mondhassák néhány évvel később, hogy sok milliárd forintot, haszon nélkül, „elkutattunk”.

A krónika kedvéért meg kell említenünk, hogy az Egyesület, több más természettudományos egyesülettel együtt, fellépett az eddigi szakközépiskolák szakgimnáziummá történő átalakítása ellen. Azért, mert az elkapkodott – és reméljük, hogy „csak” át nem gondolt – átalakítás a természettudományos tárgyak arányának drasztikus csökkenéséhez, egyes szakirányokban megszűnéséhez vezet. Ez nagymértékben csökkenti a társadalmi mobilitást, hiszen ebből az iskolatípusból nagyon nehéz lesz bejutni a felsőoktatásba, és még nehezebb lesz bent maradni. Ugyancsak a krónika kedvéért le kell írnom, hogy csak kozmetikai változások történtek a tantervekben, azaz nem voltunk sikeresek. Sajnos, ez a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy gyerekek generációi fogják megsínyleni ezt a változtatást.

Mindazonáltal jön a Karácsony, amikor megszaporodnak a családi események, és jut idő pihenésre is. Az aktív pihenés jó eszköze lehet a jelen lapszám, amely a szokásos rovatokon kívül tartalmaz egy dolgozatot a tanulókísérletek eredményességéről, nagyon érdekes életút-ismertetést a nemrég elhunyt reneszánsz-polihisztor Carl Dejarassiról, egy-egy megemlékezést Görgey Artúr vegyész-tábornokról, születésének 100., és Hevesy György kémiai Nobel-díjasunkról, halálának 50. évfordulója alkalmából. Rendszeressé válik a Ködpiszkáló rovat, amely elé nagy várakozással tekintünk. Az ünnepek alatt arra is juthat idő, hogy az eddigi lapszámok érdekes cikkeit újraolvassuk, akár felfedezzünk olyan cikkeket, amelyeket érdemes elolvasnunk, még ha el is siklottunk felettük az évközi rohanásban.

Minden kedves olvasónknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, jó pihenést és nagyon boldog, sikeres új esztendőt kívánok:


Pálinkó István egyetemi tanár,
az MKE főtitkára