Paradigmatikus elnevezések a kémiában

Braun Tibor

A 23-as rendszámú vanádiumot 1801-ben fedezte fel Andres Manuel del Rio madridi kutató. Mexikói munkája során elválasztott egy elemet, amit eredetileg, változatos színű sói alapján, pancromiumnak nevezett el. Rövidre rá erythroniumra változtatta az elnevezést, mivel az elem melegítésre vagy savkezelésre rózsaszínessé vált. A későbbiekben del Rio rájött, hogy az erythronium tulajdonságai nagyon hasonlóak egy olyan eleméhez, amelyet Vauquelin francia vegyész nagyjából akkor fedezett fel, és chromiumnak elnevezett. Ezért visszavonta felfedezési igényét. Kiderült, hogy a króm (chromium) a vanádiumtól különböző elem, és del Rio tévedésben volt.

Kissé később Niels Gabriel Sefström svéd vegyész felfedezett egy új elemet, amit Vanadis, a szépség skandináv istennője után vanádiumnak nevezett el, sokszínűségének tulajdoníthatóan. Későbbi kutatások igazolták, hogy a vanádium ugyanaz az elem, mint amit évekkel azelőtt del Rio felfedezett. Ezek után elkerülhetetlen kérdés, hogy kit illet az elismerés a felfedezésért. Del Riót? A svéd vegyészt? Vagy azokat, akik végül a kérdést tisztázták?

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS