Kedves Olvasók! Nyomtatás E-mail

 

Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja – szól az ismert Murphy-törvény. Miként lehet, hogy e szakembereknek szóló folyóirat beköszöntőjét egy mezei középiskolai tanár írja? Az apropó a közelmúltban megrendezett Irinyi János Országos Középiskolai Kémiaverseny. A versenyről Pálinkó István, a versenybizottság elnöke írt beszámolót.

Tisztem az lenne, hogy jelen szám cikkeit ajánljam. Kellő szakmai erudíció híján ez nehéz feladat. Beszéljenek az alábbi tartalomjegyzék címei önmagukért! A mindig színes és aktuális Magyar Kémikusok Lapja most sem okoz csalódást: tudományos, népszerűsítő, elméleti, ipari, történeti témájú írások egyaránt megtalálhatóak benne.

Saját kaptafámnál maradva gondolataimat inkább az Irinyi-verseny szegedi helyszíne kapcsán szeretném továbbfűzni. Szegeden, a Dóm altemplomában van eltemetve Klebelsberg Kunó, aki 1922 és 1931 között Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere volt, 1926 és 1932 között Szeged országgyűlési képviselőjeként ült a Parlamentben (ez indokolja szegedi sírhelyét). A művelődéspolitikus gróf a róla elnevezett KLIK tevékenysége miatt alighanem forog sírjában, hiszen a Klebelsberg Intézményfeltartó (sic!) Központ névadója elveivel homlokegyenest ellentétes szellemben irányítja a magyar közoktatást. A tanárok tavaszi tiltakozásának hatására kilátásba helyezték a KLIK megszüntetését. Ekkor mindannyian fölujjongtunk. A legújabb hírek szerint mégsem szűnik meg, csak átalakul. A tantervekkel együtt. Alighogy megszületett a 2012. évi alaptanterv, négy év sem telt el, a kormányzat máris újat írat. Ez első hallásra örömteli esemény, mivel a kémia óraszámokon és kerettanterveken volna mit javítani.

A jelenlegi kémia tantervek ugyanis igen gyatrák. Legnagyobb bánatom a nyolcadikos tananyag, a szervetlen kémia drámai átalakítása. A rendszerező szervetlen kémia helyett „életszagú” szervetlen és szerves kémia került a tankönyvekbe. A tananyag sorrendje: élelmiszerek, kémia a természetben, kémia az iparban, kémia a háztartásban („B” kerettanterv – és ez még jobb, mint az ,,A”). Kétkedő vagyok a tekintetben, vajon ettől a cseltől csakugyan diákkedvenc tantárggyá válik-e a kémia. Legjobb kollégáim próbálkoznak azzal, hogy a tantervet nagy energiaráfordítással tankönyvvé formálják – de várat nem lehet építeni akármiből. Ezt a konyhakémiát lehet éppolyan unalmasan tanítani, mint a régit. Természetesen érdekesen is lehet, amint a régit is lehetett. A konyhakémia, amelyből ki vannak irtva a megértést segítő és elmélyítő összefüggések, csak tiszavirág-életű tudást eredményezhet. Logikai rendszer híján az igazán gondolkodni vágyó diákokat fordítja el a kémiától. „Gyöngyszem” a nyolcadikos kémia „A” kerettantervből származó kérdésfölvetése: Miért áldott a méz? Ezt kellene tanítanunk kémiaórán… Őrület!

Van-e még lejjebb? Bizonyára van, tudniillik, amint említettem, új tantervek vannak készülőben, melyek mérséklik majd a diákok vállára nehezedő terheket. Ez önmagában jó hír. Azonban biztosak lehetünk abban, hogy nem a mindennapos testnevelésre szánt órakeret fog csökkenni, nem is az etika veszít majd súlyából, hanem például a természettudományok. A kémia a „tűrt” kategóriából lassanként a „tiltott” tantárgyak közé kerül át. Tisztelt egyetemen tanító tanárkollégák, készüljenek föl a legrosszabbakra, ahogy az újabb és újabb évfolyamok fölérnek magukhoz! Ugyanakkor pozitív élmény látni a tehetséges és motivált diákokat egy országos verseny döntőjén vagy a Mengyelejev Diákolimpián. (Lásd a hátsó borítót!) Az ő sikerük a tanárokat is lelkesíti, és reményt ad a jövőre nézve.

Most ünneplésre van okunk, hiszen igényes, új sajtóterméket tartunk a kezünkben. Mindig örömöt jelent a nyomdából újonnan érkezett, friss illatú könyvet vagy folyóiratot kinyitni. Jó olvasást kívánok!


Keglevich Kristóf