Kedves Olvasók! Nyomtatás E-mail

 

Azért kaptam felkérést az üdvözlő sorok megírására, mert 2016. február elején, a téli hideg ellenére, újra felforrósodott a levegő a közoktatás körül. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Köznevelésért Felelős Államtitkársága ismét összeolvad a Felsőoktatásért Felelős Államtitkársággal, s egyúttal távozik a köznevelésért felelős államtitkár, Czunyiné dr. Bertalan Judit. Számunkra ez külön jelentőséggel bír, hiszen kémikuskörökben nagy felzúdulást keltett a 2014–2015-ös tanévet értékelő beszélgetés során a volt államtitkárasszony közoktatási kémia-tananyaggal kapcsolatban tett emlékezetes „ajánlása”. E sorok írásakor még nem tudható, mi lesz a Közoktatási Kerekasztal tárgyalásainak eredménye, és hová vezetnek majd a tüntetések. Egyelőre annyi látszik, hogy az oktatási kormányzat törekszik a felhalmozódott (és az iskolákban, tanárok körében élő vagy gyakran megforduló kollégák számára már jó ideje kitapintható) feszültségek csökkentésére. Ezért talán nem teljesen alaptalan azt remélni, hogy nyitott fülekre találnak azok a javaslataink is, amelyeket Balog Zoltán miniszternek küldött levelünkben fogalmaztunk meg – annak az online felmérésünknek a nyomán, amelyet tavaly év végén készítettünk a kémiatanárok körében az iskolai kísérletezés körülményeiről. (A felmérés legfontosabb eredményeit az online is elérhető Középiskolai Kémiai Lapok legutóbbi számába írt cikkemben foglaltam össze.)

Mindeközben lapunk jelen száma (most már hagyományosan) nemcsak a kémiát művelőknek, hanem a kémiát tanítók számára is rengeteg érdekes és hasznos olvasmánnyal szolgál. Ezek közül is kiemelkedik Kovács Lajosnak, a Száz kémiai mítosz. Tévhitek, félreértések, magyarázatok című, gyorsan népszerűvé vált – és külföldön is rangos elismerést nyert – ismeretterjesztő könyv egyik szerzőjének írása, amely az ivóvíz arzéntartalmának megengedett határértékéről folyó polémiát és annak tudományos hátterét ismerteti, igen alaposan. Az Ismeretterjesztés rovatban a közoktatásban is gyakran emlegetett radiokarbonos kormeghatározásról olvashatunk részleteket. Hasonlóképpen, nem csak a szűk szakterületek specialistái számára fontos Braun Tibor cikke a Cserenkov-sugárzás lehetséges jövőbeni felhasználásáról és a Gruiz Katalinnal készült, „Veszély és kockázat” című interjú. A magyar preparatív szerves kémia néhány újabb eredményét bemutató írásoknak is vannak minden kémikus számára érdekes vonatkozásai. A gyógyszerkutatás műszeres módszerei című könyvről (szerkesztője Sohár Pál akadémikus) szóló recenzió címe is mutatja, hogy a Magyar Kémikusok Egyesülete által kiadott (impresszív szerzői gárdával büszkélkedő, és nyilvánvalóan hiánypótló) műről van szó. Lente Gábor Vegyészleletek című rovata pedig szerintem sokunk számára olyan, mint a hagyományos újságokban a férfiaknak a sportrovat volt: hátul van, de elsőként azt nézzük meg…

Ez a szám, sajnos, két nekrológot is tartalmaz. Barátok és pályatársak búcsúznak id. Szántay Csaba akadémikustól és Szekér Gyula vegyész iparpolitikustól. Véglegesen elköszönni mindig nagyon nehéz. Azonban a legszomorúbb az, ha valaki úgy távozik, hogy földi létezésének nincs maradandó nyoma. Márpedig e két, nemrégiben elhunyt nagyságról bizton állítható, hogy ők a magyar gyógyszer-, illetve vegyipart hatalmas mértékben (bár teljesen különböző módokon) befolyásoló kémikusokként éltek és alkottak közöttünk.

2016. február 7.

Szalay Luca
az MKE Kémiatanári Szakosztály elnöke