Az Arrhenius-egyenlet

Inzelt György

Arrhenius az elektrolitok elektromos vezetését azzal magyarázta, hogy a vegyületek (sók, savak) spontán módon ionokra bomlanak a vizes oldatokban, és ezek az ionok vezetik az elektromos áramot. A holmium és a túlium felfedezője, Arrhenius tanára, Per Teodor Cleve nem hitte, hogy ionok úszkálnak egy főzőpohárban. Edlund és Otto Pettersson, a Stockholmi Műszaki Főiskola kémiatanára ugyan támogatta Arrhenius munkáját, de igazából a Stockholmi Egyetemen látogatást tevő Wilhelm Ostwald rábeszélése segített, hogy elfogadják Arrhenius elgondolását. Arrhenius 1884-ben Uppsalában docensként kezdett dolgozni az újonnan létrehozott fizikai kémiai tanszéken. 1886-ban Edlund segítségével a Svéd Akadémiától utazási ösztöndíjat kapott, ennek felhasználásával dolgozott Ostwalddal Rigában, Kohlrauschsal Würzburgban, a következő évben Boltzmann-nal Grazban, majd van ’t Hoff-fal Amszterdamban. Ostwald leírja, hogy nála Arrhenius az általa kifejlesztett mérési módszereket sajátította el, és használta elektromos vezetés, belső súrlódás és reakciósebesség mérésére. 1888-ban Arrhenius ismét Ostwalddal dolgozott, ekkor már Lipcsében, először, mint posztdoktori ösztöndíjas, majd Nernst távoztával, mint tanársegéd. Ostwald támogatása sokat jelentett az ifjú kutatónak, egymás karrierjének segítése hosszú pályafutásuk alatt végig kitartott.

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS