Kedves olvasók! Nyomtatás E-mail

 

Pálinkó IstvánGondolom, nem csak én vagyok így vele, de ez az év is villámgyorsan elszállt, újraitt a karácsony és ezzel az év vége, újra itt a számvetés ideje – nyilvánosan, ezszámomra a harmadik alkalom. Elő is vettem a tavaly ilyenkor írtakat, hogymegnézzem a témaköröket, lássam, hogy változtatni kell-e az írás szerkezetén,illetve voltak-e olyan felvetések, amelyekre a mostani köszöntőben reflektálnomkell, vagy ha nem is kell, de érdemes.

Feltételezem, hogy az egyesületi tagok számára érdekes az, hogy az Egyesületmilyen évet zár. Az Egyesület az idén is sokrétű, a kémia ügyét, a kémia társadalmielfogadottságát növelő tevékenységet fejtett ki. Az eddigiekhez hasonlóanaktívak voltunk a tehetséggondozásban minden közoktatási és a felsőoktatásiszinten, tanfolyamokat szerveztünk, építettük nemzetközi kapcsolatainkat, sokféle, a kémiát népszerűsítőrendezvényt szerveztünk, számos hazai és nemzetközi konferenciát rendeztünk. Ez utóbbiak anyagi szempontbólis fontosak, mert az ezekből származó nyereség (amint azt tavaly is megírtam) jelenti az egyiklegfontosabb forrást ahhoz, hogy az Egyesület fennmaradjon, és a nyereséget visszaforgatva sikeresen tudjaszolgálni a kémikustársadalmat. Sajnos taglétszámunk némileg csökkent, és a tagság is idősödik – látszik,hogy kémiával foglalkozó fiatalok megnyerésében még rengeteg a tennivalónk.

A kémiával foglalkozó akadémiai szféra számára jó hír, hogy az idén érezhető mértékben megnövekedettaz alapkutatási pályázati (a régi OTKA) forrás, és további uniós források kerültek a kutatási és akutatás-fejlesztési alapokba. Olyan, döntően fejlesztést támogató pályázatok is megjelentek, amelyek azakadémiai és a versenyszféra együttműködését próbálják intenzívebbé tenni. A felsőoktatási intézményekis hirtelen jelentős, az oktatás modernizálására szolgáló pályázati pénzekhez jutottak. Remélhetőleg sikerülezeket a címkézett forrásokat hatékonyan felhasználniuk, és közben túlélniük azt, hogy az utóbbiévekben a működésre fordítható kereteik jelentős, mondhatni drámai mértékben csökkentek. A túléléstmár az is nagyban segítené, ha a kötelező, a médiában alaposan reklámozott béremelések forrásait teljesmértékben a felsőoktatási intézmények rendelkezésére bocsájtanák. A tavaly odaítélt kutatási pályázatokteljesítése elkezdődött. Az infrastruktúrát jelentősen modernizáló nagyműszerek egy része megérkezettvagy a közeljövőben munkába állítható, a kutatói létszám bővítése is viszonylag egyszerűen megy, remélhetőlega vegyszerek és laboratóriumi kisműszerek beszerzésére is elegendő lesz két esztendő. Óvatosanbizakodva talán elmondható, hogy látszik a fény az alagút végén, még ha néha erősen hunyorognunkis kell ahhoz, hogy meglássuk.

Mindazonáltal a karácsony feltartóztathatatlanul közeledik, és a sokféle családi esemény mellett jutidő pihenésre is. Az aktív pihenés jó eszköze lehet a jelen lapszám, amely a szokásos rovatokon kívül, többekközött, tartalmaz egy gasztronómiai dolgozatot Braun Tibor tollából, Kivonatok a nyereg alatti húspuhításkrónikájából. A hunok gasztrosérelmei, legenda és valóság címmel, amely ötletet adhat a karácsonyiétkek elkészítésére, igaz, a megvalósításhoz kell egy ló és egy nyereg, na meg hús sem árt. CsuporDezső, a Ködpiszkáló rovatban hozzájárul tévtanok eloszlatásához. Keglevich Kristóf ötleteket ad kémiatanárokóráinak színesítésére kémiatörténeti vonatkozásokkal. Olvashatunk egykori neves tudósunkról,Kitaibel Pálról (Inzelt György írása), csakúgy, mint a Komplexkémiai Kollokviumok 50 éves történetéről(a szerzők Várnagy Katalin és Ősz Katalin). Silberer Vera pedig Kiss Tamás professzorral beszélget.Láthatóan bőven van, és igen változatos az olvasnivaló.

Végezetül minden kedves olvasónknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, jó pihenést és nagyon boldogés sikeres új esztendőt kívánok:

Pálinkó István
egyetemi tanár, az MKE főtitkára