A magyar élelmiszeripar a változó világban

Lakner Zoltán

Hazánk élelmiszeripara az átalakulás és a privatizáció ellentmondásos időszaka után továbbra is a feldolgozóipar egyik meghatározó területe – még akkor is, ha a harminc évvel ezelőttihez képest több mint százezer fővel csökkent az itt foglalkoztatottak száma. Sajnos, csak részben sikerült elérni a „kisebb, de hatékonyabb” ipar célkitűzését, mert a termelés hatékonysága továbbra is jelentős mértékben marad el a fejlett európai országokétól.

Az egy főre jutó termelési érték nominális és vásrálóerő-paritással korrigált (PPP) értéke néhány európai ország élelmiszeriparában

Napjaink magyar társadalom- és gazdaságfejlesztésének egyik legnagyobb kérdése a területi egyenlőtlenségek csökkentése. A hazai és nemzetközi tapasztalatok azt igazolják, hogy ha sikerül olyan élelmiszer-feldolgozó tevékenység-struktúrát kialakítani, mely illeszkedik az adott régió feltételrendszeréhez, akkor ez tartós fejlődés alapját teremtheti meg. Ellenkező esetben visszaeséssel, a hátrányos helyzet konzerválódásával, egyfajta ördögi kör kialakulásával kell számolnunk. A helyi erőforrásokra alapozódó élelmiszer-feldolgozás legfőbb előnye, hogy

• hozzájárul a magasabb hozzáadottérték-tartalmú mezőgazdasági termékek előállításához, ezzel az agroökológiai potenciál kihasználtságának javításához;
• munkahelyteremtésre nyílik lehetőség;
• az élelmiszeripari feldolgozás olyan infrastrukturális fejlesztéseket követel meg, melyek számos más ipar telepítése során is fontos szerepet játszhatnak.

Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS