Kedves olvasók! Nyomtatás E-mail

 

Irinyi Jánosról a valamennyire is természettudományosan művelt polgárnak a biztonsági gyufa ugrik be (remélhetőleg). Egy középiskolai kémiatanárnak és egy kémia iránt legalább némileg érdeklődő diáknak az Irinyi név minden valószínűség szerint főleg az Irinyi-versenyt jelenti, ami a 9– 10.-es középiskolás korosztály nagy tömegeket megmozgató kémiaversenye. Ez a verseny az idén ünnepelte 50. évfordulóját. A verseny Győrből indult Várnai György szervezésében, regionális megmérettetésként. Gyorsan kinőtte magát, és vált a fiatalabb korosztály legfontosabb országos kémiaversenyévé. A verseny szervezése és lebonyolítása hosszú ideig Győrben maradt, majd a laborgyakorlatok átkerültek Veszprémbe. Figyelem, a laborgyakorlatok a kezdetektől integráns részét képezték a versenynek, még ha eleinte csak az írásbeli döntőn jól szereplő diákok vehettek is részt a gyakorlati fordulóban. Ez nagyon fontos, mert az elméleti és számításos kémia rohamos fejlődése ellenére, a kémiát jórészt ma is a laboratóriumban csinálják. Az utóbbi tizenöt évben a verseny szervezését az Egyesület Kémiatanári Szakosztálya vette át a Titkárság hathatós segítségével. Ötéves versenyciklusonként, egy-egy egyetem vállalta magára a harmadik, döntő forduló lebonyolítását. Az első és a most zárult harmadik ciklusban ez a Szegedi Tudományegyetem Kémiai Intézete volt, a köztes öt évben pedig a Miskolci Egyetem Kémiai Intézete volt a házigazda. A verseny egyébként háromfordulós. Az első, iskolai fordulóban összesen nagyjából kétezren indulnak, míg a döntőn a megyei és fővárosi fordulóból továbbjutott mintegy kétszáz diák vesz részt (kb. száz 9.-es és száz 10.-es). A döntőn van egy elméleti-számításos forduló, egy laboratóriumi gyakorlat minden résztvevőnek, és a legjobbaknak még egy szóbeli is, amelyen kiselőadást kell tartaniuk (öt percben) egy ott, helyben megadott kémiai témáról. Érdemes megjegyezni, hogy a verseny megszervezése és lebonyolítása nagyon bonyolult logisztikai feladat, és nem elhanyagolható humán és anyagi erőforrást igényel. Az anyagi támogatás eddig nem kis részben kémiával (is) foglalkozó vállalatoktól (főként a MOL és a Richter) érkeztek. Reméljük, hogy a támogatási hajlandóság továbbra is megmarad. A három fordulón versenyzőként szerepelni embert próbáló kaland. Az elméleti-számításos feladatok fordulónként nehezednek, és a döntőn már olyanok is vannak, amelyek bőven túlmutatnak a középiskolás tananyagon, és igénybe veszik a diákok adaptív, feladatmegértő és kreatív készségeit. Arról nem is beszélve, hogy még gyakorlatlan előadóként kell beszélni egy frissen megkapott témáról, ráadásul közönség előtt és tétre menően, hiszen a végső sorrend még a szóbeli fordulóban is bőven változhat. Mindezekhez sok érdeklődő diákra van szükség − ez megvan, és sok áldozatkész jó tanárra − ez is megvan egyelőre. 2019-től a harmadik forduló Szegedről Debrecenbe költözik, a Debreceni Egyetem Kémiai Intézete lesz az újabb ötéves versenyciklus házigazdája. Remélhetőleg (bár a remény csak halvány) ez idő alatt a kémiatanárok száma nem süllyed olyan kritikus szint alá, amikor már a tárgy tanítása is veszélyben lesz. Nagy kár lenne, mert a kémia át- meg átszövi életünket. Nélküle gyorsan visszaköltözhetnénk a fára. Igaz, handabandázni onnan is lehet…

 

Pálinkó István
egyetemi tanár
az Irinyi Versenybizottság leköszönő elnöke