Kedves olvasók! Nyomtatás E-mail

 

A tudomány iránt érdeklődők számára nem volt uborkaszezon a nyári időszak. A Magyar Tudományos Akadémia költségvetése körüli vita, a kutatóintézetek finanszírozásának ügye (ami a kutatás szabadságának és az MTA autonómiájának kérdésévé egyszerűsödött), amint az várható volt, a hatalom győzelmével végződött. Az országgyűlés átcsoportosította az MTA költségvetésébe tartozó, az MTAkutatóintézetek finanszírozását lehetővé tevő 28 milliárd forintot az újonnan létrehozott Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) hatáskörébe. A tudomány és a politika képviselői közötti tárgyalások során kiderült, hogy a két fél nézőpontja az alap- vagy felfedező kutatások szabadságát illetően alapvetően különbözik, és ez nehezíti a megegyezést. (Világosan kitűnt ez akár Lovász László MTAelnök, akár Pálinkás József volt NKFIH-elnök logikus okfejtéséből, de sajnálatosan a harmadik perc után elvesztettem a fonalat Palkovics László ITM-miniszter magyarázatában, bár nagyon figyeltem.) A költségvetési döntést követően a tárgyalások folytatódnak, és a kormányzat az elvi döntés meghozatala után (amiről láttuk, hogy az egyetemek autonómiájának elvesztése kérdésében mit jelentett) a gyakorlati megvalósításban már engedékenyebbnek mutatkozik. Ez sokak véleménye szerint már csak a veszett fejsze nyele. Legyünk megengedőek és optimisták, és bízzunk abban, hogy a támogatások elosztásában valóban sikerül a Max Planck Intézet által követett technikát honosítani hazánkban is, ami komoly anyagi támogatást és nagyfokú szakmai autonómiát jelentene a kutatóintézetek számára.

Az egyetemek autonómiájának csökkentése nagy valószínűséggel közrejátszott abban, hogy egyetemeink a nemzetközi felsőoktatási ranglistákon jó néhány helyet csúsztak vissza. Az ország első számú vezetőjének megfogalmazott óhaja, hogy legalább egy felsőoktatási intézmény kerüljön be mihamarabb az első kétszázba valamelyik listán. A fenti intézkedések azonban ez ellen hatnak. Aggasztó, hogy a nemzetközileg igen jól jegyzett intézményt, a CEU-t a kormányzat kisstílű okok miatt elűzni igyekszik az országból. Ismételten bajt érzek a kormányzati kommunikációval. A CEU vezetőinek megnyilvánulásai világosak, érthetőek, míg a kormányzati magyarázkodások zavarosak, nehezen követhetők, nem logikusak.

Szeretnék jó példát is mutatni a lapban, sajnos, nem hazait. Ajánlom olvasóink figyelmébe Varga Hanna írását, aki Székesfehérváron kezdte a középiskolát, majd élve a fiatalok számára megnyílt lehetőségekkel, már 16 éves korában külföldön folytatta tanulmányait, és Szingapúrban érettségizett. A hazai tisztázatlan tanulmányi-jogi helyzet miatt az Amerikai Egyesült Államokban kezdte meg egyetemi tanulmányait. Nyári gyakorlatait itthon végezte, de mindig visszatért Amerikába, hogy befejezze tanulmányait, amelyeket kiváló eredménnyel zárt az oregoni Lewis and Clark Egyetem kémia szakán, és elnyerte az Amerikai Kémiai Társaság kitüntető díját fizikai kémiából. PhD-tanulmányait az idén kezdi meg az észak-karolinai Duke Egyetemen. Nem tudom, hogy itthoni körülményeink lehetőséget adtak volna-e egy ilyen iskolai karrier befutására. Ami még szomorúbb, nem tudom, hogy a doktori fokozat megszerzése után, amire minden esélye megvan, elgondolkodik-e azon Varga Hanna, hogy hazatérjen. Legyen úgy! Ahhoz azonban sok mindennek kell változnia Magyarországon.

 

Szeged, 2018. szeptember

Kiss Tamás
felelős szerkesztő