Szabó János

Ifj. Szántay Csaba

Richter Gedeon Nyrt.

 

Szabó János teljesen átlagos külsejű legényke volt, még verőfényes napsütésben is nehezen lehetett őt megkülönböztetni a hozzá hasonló korú, szintén átlagos külsejű legények sokaságától, nemhogy szürkületkor, amikor aztán még a sasszem is kevés volt hozzá, hogy bármiféle apró különbözőségük meglátszódjék. Egyetlen dolog volt Szabó Jánosban, ami miatt ő mégis más volt: a szemében ott volt a Lobogó Kíváncsiság! Nem tudta ezt magáról Szabó János, mert olyan szegény volt, hogy még soha nem volt módja tükröt tartani önmaga elé. Mindössze annyit érzett ebből, hogy nagyon szeretett olvasni, főleg természettudományos és matematikai könyveket, ami – valljuk be – meglehetősen szokatlan volt. Abból a kevéske kis pénzből, amit szabólegényként keresett, leginkább ilyen könyveket vásárolt, így aztán betevő falatra is alig futotta neki. Furcsállották ezt a falu lakói, nem nagyon értették a dolgot – miután Szabó János állandóan félig lesütött szemmel járt-kelt, ők sem vették észre a szemében a Lobogó Kíváncsiságot. Így hát a falu lakói nem tulajdonítottak jelentőséget Szabó János tudományoskodásának, és minden szempontból ugyanúgy kezelték őt, mint Jancsit, Janit, Janót, Jancsót, Jancsikát, Jánoskát, Janókát, Jancsikácskát. Emiatt aztán Szabó János is úgy gondolt magára, mint kívül-belül teljesen átlagos legénykére.

Szabó János kedvenc foglalatossága az volt, hogy fizikai és matematikai problémákon töprengett picinyke pókhálós műhelyében, gyertyafény mellett. Eközben ráébredt, hogy a tudományban kérdéseket felvetni néha bizony éppen olyan nehéz, mint a bonyolult problémákra megtalálni a választ. A jó kérdések feltevéséhez és a jó válaszok megtalálásához igen sokat kellett tanulnia: a klasszikus mechanika mellett elsajátította a termodinamika és a kvantumelektrodinamika elveit, és már képes volt fejben mátrixokat szorozni és nemlineáris differenciálegyenleteket is megoldani. Mindez nem volt könnyű, de módfelett élvezte, ahogy tudása gyarapodásával egyre magabiztosabban birkózott meg a jó kérdések felvetésével és a jó válaszok megtalálásával is. Nem volt benne emiatt semmilyen büszkeség: ő Szabó János volt, verőfényes napfényben is csak egy a sokaságból. 


Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS